Az élet kiszámíthatatlan, de varázslatos

A PulzArt Fesztivál egyik mozzanataként rendhagyó közönségtalálkozóra került sor vasárnap délután a Szimplában, hiszen Sepsiszentgyörgyön még nem fordult elő, hogy egy ilyen esemény meghívottja társalgás közben főzzön is. Cserna-Szabó András (1974) József Attila-, Mészöly Miklós és Artisjus-díjas magyarországi író, szerkesztő, publicista viszont ezt cselekedte.

Amint azt a vele beszélgető Szonda Szabolcs könyvtárigazgatótól megtudhattuk, az elmúlt bő évtizedben több kötet jelent meg Cserna-Szabó szerteágazó irodalmi munkássága gyümölcseként. Egyeseknek angol, német és román fordítása is van, sőt, Nagy macskajajkönyv című kötete lengyel, valamint vietnámi nyelven is nyomdafestéket látott. Műveiben a mindenki által ismert mellé egy mágikusnak vagy szürreálisnak nevezhető világot is teremt, és ebben a kettős létben vajúdó szereplőkkel bármi, illetve annak az ellenkezője is megtörténhet.

A feltett kérdésekre válaszoló szerző kifejtette, leginkább kedvelt, valamint gyakorolt műfaja a novella, minden más melléktermék. Annak ellenére, hogy születtek regényei, az összefüggő, előre hömpölygő nagy történetek megírása nem neki való. Elsősorban azért, mert sokkal töredezettebbnek és kevésbé logikusnak látja a világot, mint ahogy azt például egy klasszikus regény követelményei szerint ábrázolni lehet. Ugyanakkor a történelmet sem tartja logikus rendszernek, amelynek eseményei egy ésszerű csapáson haladva előre kiszámíthatóak. Sokkal inkább egy céltalan jövés-menés, mint maga az élet. Az elhangzottak után pedig már senkit sem lepett meg azon kijelentése, hogy a közönséggel való találkozókon sem érzi jól magát, mert hihetetlenül hálátlan szerepnek tartja saját művei meg- és elmagyarázást.

Véleménye szerint az igazi művészetnek, illetve termékének két alapvető követelménynek kell megfelelnie: legyen benne mágia, és legyen benne realizmus. A humort azért nem sorolja közéjük, mert az egyfajta mágia, ami nélkül a valóság és a művészeti alkotás is elviselhetetlenné válik, az a szerző pedig, aki túl komolyan veszi magát, nevetségessé. Hiszen a humor tulajdonképpen önmagad és a világ kívülről látását feltételezi, annak lehetőségét hordozza magában, ennek minden kötelezettségével együtt.

Úgy érzi, hogy nem befolyásolhatjuk az életünk alakulását, például a megszületésünket vagy a halálunkat. Éppen ezért egyet ért Emil Cioran egykori franciaországi román filozófussal és íróval, aki azt vallotta: az öngyilkosság az egyetlen olyan tett, amivel az ember saját sorsába beleszólhat. Ennek ellenére mély meggyőződése, hogy nem szabad ezt választani, hiszen az élet talán éppen a kiszámíthatatlansága lévén gyönyörű és varázslatos.