Az elfeledett parancsnok

Nemcsak a nagy egyesülés centenáriuma van az idén, a Székely Nemzeti Tanács fennállásának és az önrendelkezésért folytatott harc is százéves múltra tekint vissza. Ennek tiszteletére a Sepsiszéki Székely Tanács ünnepi műsorra hívta tagjait és az érdeklődőket a Bod Péter Megyei Könyvtárba.

A bemutató nyitányaként Csoma Gergely Reményik Sándor Atlantisz harangoz című versét szavalta el, majd Domonkos László író, újságíró bemutatta a Kratochvil Károlyról, az 1918-ban megalakult Székely Hadosztály parancsnoka életéről szóló hiánypótló könyvét, áttekintvén az erdélyi románság autonómiát célzó törekvéseit, harcait is. Az 1848. évi szeptemberi balázsfalvi gyűlésen, ahol felfegyverkezve gyűlt össze mintegy 6000 román, már egy majdani Daciáról, valahizált Erdélyről beszéltek, és fölállították saját nemzetőrségüket is.
„Amikor a végzet fölgyorsult”, 1918. december elején az osztrák–magyar csapatok tisztjei hazavezetik, leszerelik csapataikat, többek között Kratochvil Károly is a nagyváradi 4. ezredet. Ám mivel hamarosan a románok átlépik a keleti magyar határt, a leszerelt székely katonák kezdeményezésére Kratochvil vezetésével megalakul a közel tízezres létszámú Székely Hadosztály, amely 1919 januárjában a demarkációs vonalon, Csucsánál fegyveresen akadályozza meg a román csapatok előrenyomulását.
Később Mátészalkáig szorulnak vissza, ott teljesedik be végzetük, Demecsernél teszik le a fegyvert 1919. április 26-án. Az „elfeledett parancsnok”, Kratochvil Károly kétségkívül példakép lehet bármelyik mai igaz magyar számára – mondta a szerző.