Az igazság a legfontosabb

A Magyarok jogvédelme a Kárpát-medencében című háromnapos budapesti konferencia megnyitóján, november 28-án a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen átadták a magyarság ügyével és sorskérdéseivel foglalkozó, európai szellemiségben alkotó újságírókat elismerő Európa-érmet, amelyet az idén lapunk munkatársa Bedő Zoltán újságíró, közíró, a Székelyföldi Magyar Újságírók Egyesületének elnöke kapott meg.

Az Európa-érem ceremóniájára a 21. alkalommal került sor, ezúttal Csóti György, a konferenciát szervező Kisebbségi Jogvédő Intézet (KJI) igazgatója adta át a Ligeti Erika szobrászművész által két évtizeddel ezelőtt alkotott érmet. Az oklevelet a laudációt mondó Molnár Pál, a Balassi Kard Művészeti Alapítvány elnöke nyújtotta át a székely újságírónak az egyetem dísztermében.

Bedő Zoltán laudációja

„Nőjünk fel végre őseinkhez, kik fáradságot és félelmet nem ismerve, magukat nem kímélve küzdöttek a honért. Hol az eke szarvát, hol a kardot szorongatva” – írta Bedő Zoltán 11 évvel ezelőtt a Háromszék című sepsiszentgyörgyi napilapban.

A Kárpátok keleti részén, Erdély és Moldva határvidékén, az Ojtozi szorosnál áll az a falu, Bereck, ahol a ma már kiváló székely újságíró megszületett.

„A leírt szó zamatát igaz, hogy csak hallás után, de már életem hajnalán ízlelgettem, hiszen pedagógus szüleim népem és Benedek Elek meséin kívül, a János Vitézt és Toldit is többször felolvasták nekem” – emlékezik vissza gyerekkorára a székely értelmiségi, felidézve, hogy 12 éves korában cikke jelent meg az iskola faliújságában. A gimnázium II. évében pedig az Ifjúmunkás című, bukaresti országos hetilap is közölt tőle egy rövid írást. Kezdeti sikereinek a hírhedt román securitate durva beavatkozása vetett véget. E politikai titkosrendőrségnek szemet szúrt a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium irodalmi és önképzőkörében kifejtett tevékenysége. Még csak 1976-ot írtak, de a nyilvánosság embere ekkortól hallgatásra, elhallgatásra, valószínűleg lehallgatásra is volt ítélve.

A szellemi terror elől volt hová ideiglenesen visszahúzódnia: 4 esztendőn át Kaposváron élt és dolgozott, itt nagy visszhangot keltett a Székely szemmel Magyarországon, valamint Így harcoltunk Romániában címmel a Somogyország hetilapban megjelent cikke, illetve cikksorozata, ekkor már az 1990-es esztendő köszöntött Közép-Európára és Kelet-Európára. Rendszeresen azonban svédországi tartózkodásának évei alatt kezdett publikálni, 2005-től, az ottani Új Kéve folyóiratban és a szülőföldjén kiadott Háromszék napilapban. Magyar és román körökben egyaránt nagy port kevert a Sepsiszentgyörgyön megjelent Felemelt fejjel és egyenes derékkal címmel közölt írása, 2008-ban, ebből a cikkből idéztem e laudáció két bevezető mondatát. Ebben az írásban már akkor nagy szakértelemmel a székely autonómia szükséges volta mellett érvelt.

Az Európai Idő Nemzeti Hírmagazin és az Erdélyi Napló is folyamatosan közölte a cikkeit. Írásnak és írásból élő újságíróvá azonban csak 2010 áprilisától vált, amikor elfogadván a Háromszéken megjelenő Székely Hírmondó napilap főszerkesztőjének ajánlatát, e fontos médium munkatársa lett.

Közíróként az igazság kimondásán kívül a székelység megmaradásához elengedhetetlen magyar nemzettudat, a hit és keresztény értékrend erősítését tartja a legfontosabb feladatának.

Mindezt a valós történelmünk megismertetésén, a művelődési, a közéleti és az egyházi eseményekről szóló beszámolók szerzőjeként gyakorolja, emellett jegyzetként közölt állásfoglalásokkal ébreszt gondolatokat nemzettársaiban.

A kiváló újságíró hivatása elengedhetetlen részének tartja a konfliktusvállalást. Még 2012-ben írta a következőket: „Aljas támadás érte nemzeti közösségünket, mi pedig vértelen harcot folytatunk szellemi kincseink, otthonunk, szülőföldünk megőrzése érdekében. A sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium épületének visszaállamosítására tett kísérlet, csak egyik, de nagyon fontos mozzanata, az ellenünk folytatott hadjáratnak, és ha nem tanúsítunk kellő elszántságot a védelmében, a hatalom újabb lépéseket fog tenni ellenünk. Vannak olyan történelmi helyzetek, mikor kiállás helyett lapulni, és a szó kimondása helyett hallgatni bűn, mert ezzel gyávaságból, nemtörődömségből, vagy kényelemből, bizonytalanná tesszük az erdélyi magyar jövőt” – írta egy nyílt levelében.

Wass Albertről, a két legrangosabb magyar irodalmi elismeréssel, a Baumgarten-díjjal és Balassi Bálint-emlékkarddal egyaránt kitüntetett kiváló íróról, költőről a következőképp fogalmaz Bedő Zoltán: „Miután nagyapja meghalt, átvette egyházi tisztségét, az erdélyi református egyház püspökségének főgondnoka lett. Abban az időben, amikor az országszerte elharapózott román nacionalizmus nyomására kiadták a jelszót, hogy Románia a románoké, életveszélyes volt az erdélyi magyar nemzetrész jogait védeni. Ő mégis ezt tette. Földbirtokosként, íróként és közéleti személyiségként egyaránt” – olvasható a 2010-ben írt cikk a Háromszék napilapban.

A területeinket elorozzák, sírjainkat meggyalázzák, a jussunk, halottaink és méltóságunk védelmében kiálló nemzettársainkat meghurcolják, bántalmazzák és megbírságolják. Ősi földünkön jövevényeknek, betolakodóknak, hazátlanoknak neveznek, illetve tekintenek, és ekképp is kezelnek minket. Nem tűrhetjük, hogy ez tovább folytatódjon! Véget kell vetni a hatalmi önkényeskedésnek! Erre együtt képesek vagyunk, de csak együtt vagyunk képesek erre! – az úzvölgyi román atrocitás ügyében a Magyar Megmaradásért Mozgalom vezetőjeként fogalmazott így Bedő Zoltán az idén júliusban.

A székelység megvédése, bátorítása, sokasítása végett alapították meg 2018 februárjában a Székelyföldi Magyar Újságírók Egyesületét is, ennek megválasztott elnöke Bedő Zoltán. A szervezet hitvallása szerint: „a sajtónak, meghatározó társadalmi szerepe van, erős eszköze a közvélemény alakításának. Ezért napjaink megbolydult, értékromboló világában nem mindegy, hogy az írott és elektronikus sajtó milyen szellemi és erkölcsi üzenetet képvisel, illetve közvetít. Szétszaggatottságunk miatt a magyar nyelvterületen ez hatványozottan igaz, különösen a számbeli kisebbségbe szorított nemzetrészek esetében. És földrajzi elhelyezkedése, környezete, múltja, gondolkodásmódja, életvitele, hagyományai, szokásai, valamint gondjai következtében a székely-magyarság ezen belül is sajátos közösséget alkot.”

A kiváló székely sajtóember magas színvonalú, bátor és energiával teli újságírói tevékenységével kiérdemelte, hogy 2019-ben a korábban az angol Johnathan Sunley, a lengyel Grzegorz Górny és Konrad Sutarski, a német Reinhard Olt, a horváth Ivan Kujundzic, a zürichi magyar Oplatka András, a bécsi magyar Deák Ernő és legutóbb a horgosi magyar Bata János, valamint más kiváló újságírók után ő, Bedő Zoltán is huszonegyedik kitüntetettként megkapja az Európa-érmet.”

Molnár Pál elnök, Balassi Kard Művészeti Alapítvány