Az irodalom mint élettapasztalat

Az Irodalmi Karaván, melynek célja megmutatni a magyar nyelv és irodalom egységét és a kortárs szerzőket megismertetni a közönséggel, kedden a Székely Mikó Kollégiumba is megérkezett. A szervezők tulajdonképpen „rendhagyó irodalomórára” hívták az arra érdemes 54 diákot, hiszen ahol a vendégek, Juhász Anna kulturális menedzser, irodalomszervező és Bartis Attila író jelen vannak, ott érezhetően sajátos légkör veszi körül az embert.

Ebben a buborékban, melybe ezúttal a Mikó díszterme belekerült, az irodalom pulzált és vele együtt mindaz, amiről szólt. Amikor Juhász Anna megszólalt, mint egy lángcsóva cikázott szerzők, gondolatok, irodalmi élmények, adalékok és sztorik között. Könnyű neki, hiszen édesapja, Juhász Ferenc költő mellett úgy nőtt fel, hogy belélegezte az irodalmat. Az irodalomóra egyik alapkövéül is édesapja egy gondolatát választotta, mely „betöltötte gyermekkorát”.

– A költő nem tesz mást, csak tűzliliomot ültet a lét szívébe. Elmondja a világot és meg akarja változtatni a világot. A jóság küldötte ő, az élet énekese és társa a halálnak.  Énekel, míg a száját be nem tömi a föld. És mindenkinél jobban vágyódik a szabadságra és a szerelemre. Tulajdonképpen az irodalom az is, ahogy egymásra nézünk – fejtegette Juhász Anna.

Kosztolányi Dezső, Harmos Ilona, Babits Mihály, Nemes Nagy Ágnes, Pilinszky János, Tamási Áron – csak néhány azon nevek közül, akikre a rendhagyó irodalomórán villanófény vetült. Végül Tamási „Azért vagyunk a  világon, hogy valahol otthon legyünk benne” gondolatához kapcsolódva Bartis Attila is megszólalt. Érezhetően és bevallottan máig nem heverte ki, hogy 1984-ben, 16 évesen otthont-hazát cserélt, Marosvásárhelyről Budapestre költözött, és hat évig nem is jöhetett haza.

– Azt gondolom, az iskola keretében, a mi rendszerünkben nem tudatosulhat bennünk, mit jelenthet az irodalom. Ez csak személyes szinten megtapasztalható. Ez az óra talán abban segíthetett, hogy aki már megtalálta, vagy legalább keresni kezdte, hogy mi az irodalom, abban felerősödhetett, beigazolódhatott, hogy nemcsak a felszínen működik ez az egész – mondta Anna, egy tizenkettedikes diáklány az óra végén.