Az utazó ember bölcsessége

Vasárnap a kézdivásárhelyi Incze László Céhtörténeti Múzeumban nyitották meg Nagy Lajos helyi fotóművész Képszilánkok a Kárpát-kanyarból című kiállítását.

A Nagy Lajos első céhes városbeli egyéni tárlatának megnyitóján jelenlévőket Dimény Attila múzeumigazgató köszöntötte, hangsúlyozva, „azért is kiemelten fontos számunkra, mert intézményünkben az utóbbi években nem rendeztünk fotókiállítást”. A folytatásban a kézdivásárhelyi fotózás történetéről szólva kiemelte, a 19. század végén a városban egyszerre négy fotóműhely működött, és elsőként Bogdán Arthur készített művészi igényességgel fényképeket 1910-ben.

A kiállítás anyagát méltató Deák Ferenc magyartanár kifejtette, Nagy Lajos munkáin az utazó ember bölcsességét láthatjuk, aki több kontinens tájainak szépségében gyönyörködhetett, és hazatérve az itthoni tájak kulturális értékét mutatja be. „Akárhányszor idegenbe megyünk, felértékelődik az itthon, az otthonosság, amely magán viseli az átalakulást, olykor a szétesettséget, ám ugyanakkor megtartó ereje van.”

A művész fotóin hagyja a tájat lélegezni, szépségében kibontakozni, az impressziót eluralkodni, és igyekszik az adott pillanatban valami örökérvényűt megfogni. „Ezen a kiállításon elsősorban a tájat látjuk, és a tájban archaikusan élő vagy a tájból kilépő embert – fogalmazott Deák Ferenc. – Nagy Lajos életutakat mutat meg, erdélyiségünket, magatartásunkat, örökségünket és azt, miként viszonyuljunk ehhez az örökséghez. Az épített örökséget ábrázoló fotókon a művész antikolással, egyhangúsággal érzékelteti, hogy az idő mindent átértékelt, ugyanakkor képei azt is mutatják, hogy mindez örökérvényű kell legyen. Tájképeinek elsősorban festőisége lenyűgöző, „a képeken az erdélyi táj, »a nagy festő« elsősorban a fotós szemével fest.”

A kiállítást látogatva megerősítést nyerhetünk, mennyire szép mindaz, ami minket körülvesz. A fehér-fekete kontrasztokkal az általunk ismert táj másik arcát, a drámaiságot, a sorsszerűséget, a közösségi sorsvállalást mutatja meg. Az arcok nagyon beszédesek, megrekedt életutakról, kiszolgáltatott emberekről árulkodnak, ugyanakkor bölcsességet, humort, többlettudást hordoznak magukban. Nagy Lajos abbéli örömének adott hangot, hogy végre közszemlére bocsáthatta ezt a huszonöt év munkásságából készített válogatást, amellyel szűkebb hazája előtt tiszteleg.

Nagy Lajos tagja a Romániai Fotóművészek Szövetségének, alapítója a Magyar Fotóművészek Világszövetségének. 2010-ben Romániában, majd 2014-ben Magyarországon is Az év fotóművészeként díjazták, és ugyanabban az évben a Nemzetközi Fotóművészek Szövetsége neki ítélte a legmagasabb szintű elismerést, a platina fokozatot.