Az utolsó bástya

Amikor nagyjából egy évvel ezelőtt arról lehetett hallani, hogy az erdélyi magyar nyomtatott sajtó, illetve legalábbis annak egy jelentős része a végóráit éli, minden bizonnyal sokan gondoltak arra, hogy a Székely Kalendáriumra is ez a sors vár. Amint azt az előző kiadás előszavában is megfogalmaztuk, mindössze abban bízhattunk, „hogy ezáltal talán még jobban felértékelődik a nyomtatott magyar szó, és remélhetőleg olvasóink múltunk és jelenünk lapozható lenyomata iránti igénye ettől csak erősödik.”

Nos, az elmúlt esztendő bebizonyította, hogy a nehéz időkben is számíthatunk olvasóinkra. A ragaszkodásuknak köszönhetően sikerült megmaradnunk a székelyföldi sajtót jelképező omladozó vár egyik utolsó bástyájának. Sőt, mostanában olyan híreket olvasni, és a jelen kiadványban fellelhető reklámok egyike-másika is arra utal: talán még sincs teljesen veszve ez a vár, talán még lehet erősíteni is a falakat!

Mi viszont eddig is kizárólag az olvasókra, no meg nemes lelkű támogatóinkra, a minket – például fotókkal – önzetlenül segítőkre számíthattunk, és ez azóta sem változott. Őbennük még egyszer sem csalatkoztunk. Mindezt egy szerény gesztussal szeretnénk most meghálálni: a Székely Kalendárium idei kiadásának árát nemcsak hogy nem igazítottuk a mindnyájunkat érzékenyen érintő inflációhoz, hanem ráadásul még meg is növeltük az oldalszámot! Nem ígérjük, hogy ezentúl mindig 366 oldalasok leszünk, és azt sem, hogy az ára jövőben is ennyi marad, de úgy éreztük, olvasóink most mindenképp megérdemlik ezt az „ajándékot”.

Ugyanakkor arra is fokozottan figyeltünk, hogy ez a kiadás ne csak vaskosabb, hanem tartalmasabb, színesebb is legyen az eddigiekhez képest. És mivel felméréseink szerint olvasótáborunk közel kétharmadát nők teszik ki, külön fejezetet szenteltünk nekik, ami nem azt jelenti, hogy a férfiak nem böngészhetik az ebben helyet kapó írásokat. Sőt! És hogy hab is legyen a tortán: az új kezekbe került dévai nyomda vezetősége is emelni tudott a kivitelezés minőségén.

Nem marad tehát más hátra, mint végiglapozni, végigolvasni a huszonegyedik kötetünket is, amelynek minden egyes sorában ott lappang Székelyföld szeretete. Ez a szám szerencsét szokott hozni az egyik legismertebb kártyajátékban – bízunk benne, hogy az, mármint a szerencse minket is végigkísér az előttünk álló év folyamán. Mert nagy szükségünk lesz rá, mint ahogy – továbbra is – minden egyes olvasóra. Együtt a végtelenségig tartani tudjuk a bástyát.