„Azt mondják, most az igazi az Omen”

Július 12-én jelent meg a magyarországi power metal-király Omen Halálfogytiglan című, tizenegyedik stúdióalbuma. A zenekarral a kovásznai koncert előtt többek között az új lemezről, tagcserékről és dalírásról beszélgettünk.

– A Halálfogytiglan rendkívül erősre sikerült, a zene és Horváth Attila szövegei egyaránt sütnek. Hogyan öltenek formát az Omen-dalok?

Nagyfi László: A lemezkészítési fázisban összeülünk Mátéval, boldogítjuk egymást a riffjeinkkel, aztán beleturkálunk, hozzárakunk, elveszünk, kidobunk részeket, így egyszer csak összeáll egy dal. Arra fölmegy úgynevezett kamu-angol nyelven egy énekdallam („hecsuláj nyelven” – szólt közbe Nagyfi Zoltán dobos – szerk.), amit megkap a szövegíró, majd arra próbál rímet faragni.

– A dalok végleges formájukat hagyományos módon, a próbateremben nyerik el?

– A mai technikai lehetőségeket kihasználva először otthon gyúrjuk egybe a dalokat, azonban van olyan is, hogy a próbateremben csörömpölünk hangosan.

– A 2015-ben megjelent 25 év című lemez kiadása óta basszusgitáros, majd énekes poszton is változás történt.

– N. L.: Vörös Gábor basszusgitáros 2017-ben hagyta el a zenekart. Nem vesztünk össze, akkor éppen az Omen is hullámvölgyben volt. Ebből most kászálódunk ki, próbálunk évente annyit koncertezni, hogy mindenki elégedett legyen. Vörös Gabi párhuzamosan játszott a Piramisban, ahol jelentősen több koncertje volt, és már nem tudta időben összeegyeztetni a kettőt, így jött ez a szakállas (Mezőfi József basszusgitáros – szerk.). Korinál (Koroknai Árpád énekes – szerk.) is hasonló volt az ok, ő a P. Boxban is nyomta, előfordult, hogy koncertek egy napra estek, és úgy döntött, inkább azt folytatja. Utólag mindig hozzáteszem, hogy a sorsnak köszönhetően ebből valami pozitív kerekedett ki, hiszen Máté ötletének köszönhetően így került közénk Stula (Molnár Péter énekes).

– Kori a lemezfelvétel közben hagyta ott a zenekart.

– Valóban, már fölénekelt két nótát, emellett a Halálfogytiglan és a Most kezdődik dalok klipjeit is elkészítettük vele, így amikor közölte velünk, hogy kilép, vakargattuk a fejünket, hogy ez most hogy lesz… Szerencsére azonban utóbbi klip egyénenként lett filmezve, így Korit Stulára cseréltük benne.

– Tudtommal a Korival való egyezség értelmében számára az Omen élvezett prioritást a P. Box-szal szemben.

– Ez időben változott, mert kezdetben a P. Boxnak nagyon kevés bulija volt, aztán egyre több lett, szerintem meg Kori hátulról is „kapta az ívet”, hogy inkább ott maradjon.

– Zoli, az Omen 1990-es alapítása idején az Ossianban doboltál. Könnyen elengedtek onnan?

Nagyfi Zoltán: Akkor már megjelent az Ossian Rock katonái című lemeze, és a turnén is túl voltunk. Jött ez az ötlet, és megbeszéltem Endrével (Paksi Endre, az Ossian énekese – szerk.), hogy ezt nem hagyhatom ki. Megértette, mennyire fontos számomra, hogy a tesóval végre együtt tudok játszani, és jó barátságban váltak el útjaink.

– László, zenekarvezetőként nehéz-e kordában tartani öcsédet?

N. L.: Nemcsak őt, mindeniket, ne tudd meg, mi van! Főleg ezekkel a szakállasokkal van bajom.

– Máté, a gitárszólókat előre megírod, vagy stúdió-improvizációk?

Nagy Máté: – Megírom, azonban egy része improvizáció. Elkezdek improvizálni egy témára, majd megtartom azokat a részeket, amelyek tetszenek. Általában először dallamokat keresek, aztán az egyes részeket „összekötögetem”, és különböző variációkat csinálok. A végén, a stúdióban a számomra legkedvesebbet próbálom minél jobban eljátszani.

– Koncerten ragaszkodsz a lemezeken szereplő változatokhoz?

– Az általam írt szólók eredeti verzióit játszom élőben, egyetlen kivétellel, a Fáradt ez a hely-ben ugyanis a Pantera Walk-jának szólóját játszom a poén kedvéért. Az elődeim szólóinál van, hogy közel az eredetit játszom, de általában változtatok valamit azokon, hogy kicsit rám jellemző legyen. Természetesen, ha egy szólóban jellegzetes motívum van, azt „beleszövöm” a saját verziómba. Eddig még nem volt rá panasz. Aztán vannak olyan szólók, amit úgymond meghagyok üresen, a pillanat diktálja, hogy adott koncerten mit játszom oda.

– 2019-et írunk. Ismerve a lemezipar hanyatlását, miért ad ki az Omen CD-t?

N. L.: Mert a legtöbb zenekar is kiad. A CD egy olyan lenyomat, amit a rajongók is szeretnek: kézbe veszik az albumot, megnézik a fotókat, a borítót. Anyagilag semmiképp nem éri meg, de szerintem még egy ideig szükség van a CD-kre. A Halálfogytiglan bakeliten is megjelenik, limitált példányban, 300 sorszámozott darab lesz hamarosan előrendelhető a honlapunkon (www.omen.hu).

– Az album több dalához készítettetek videoklipet. A Youtube szerintetek az új, járható út a zenekar számára?

N. L.: Kicsit muszáj, de szeretjük is, főleg, ha jól sikerül a klip. Jelen kell lenni a klipekkel, hiszen azt nézik a szervezők és a közönség is.

– A Most kezdődik már klipjét több mint 120 ezren nézték meg…

– Ez egy nem várt siker, ám úgy tűnik, Stulát elfogadta a közönség, sőt azt mondják, most az igazi az Omen!

– Stula, váratlanul ért a zenekar felkérése?

Molnár Péter Stula: Amikor odáig fajult a dolog, hogy az Omentől elköszönt az előző énekes, felhívtak, átbeszéltük a dolgokat, majd bevettek a csapatba, ahol jól érzem magam. Hirtelen jött a felkérés, de a srácok is segítettek, így tudtuk pörgetni a dolgokat: egyből lemezfelvétel következett, aztán 1–2 hónapra rá már a koncertek is jöttek.

– Kicsit másképp énekelsz, mint korábban a Mobilmániában. Nehéz volt-e az átállás?

M. P. S.: Bármelyik zenekarban, amelyben az elmúlt húsz évben énekeltem, azért kerestek meg, mert tetszett nekik a hangomban levő mélység és karcosság, amin nem akarok változtatni. Az más kérdés, hogy ezt rockzenére vagy éppen metalra építem rá. Az Omen stílusa azt kívánja meg, hogy kicsit jobban „toljam meg” a dolgokat.

– A Mobilmániából való távozás okaként azt nevezted meg, hogy nem tudtál azonosulni a zenekarban rád osztott szereppel. Hogy van ez az Omenben?

– Ha visszanézünk a múltba, beszélgethetünk arról, hogy mi miért volt, és mikor. De ez azért lényegtelen, mert három éve túlléptem azon a zenekaron, ahol egyébként addig jól éreztem magam. Ott, akkor az a zenekar megkívánt valamit, és a feladatot el kellett látnom, ahogy most az Omenben is. Azonban a zenei stílus és az emberek is mások. Itt sokkal könnyebben jól érzem magam. Hogy miért, arra nem tudok válaszolni.

– A Stula Rockot folytatod az Omen mellett?

– Természetesen. Horváth Ádám dobosbarátommal, balassagyarmati évfolyamtársammal találtuk ki, hogy csináljunk sajátos irányú hard rock muzsikát. Ez még az Omen előtt történt. Tavaly megjelent az első album (Őserő – szerk.), most dolgozunk a folytatáson, remélem, még idén révbe ér az is. Túl sok koncert nincs a zenekarral, ezért is tudtam elvállalni az Oment.

– Mikor lesz a Halálfogytiglan lemezbemutatója?

N. L.: A budapesti lemezbemutatót október 4-én, a Barba Negrában rendezzük. Emellett, amennyiben megkapjuk a Nemzeti Kulturális Alaptól a támogatást, ugyancsak októberben lesz egy 4–5 állomásos erdélyi körút.

– Jövőben lesz 30 éves a zenekar. Készültök a jubileumra?

N. L.: Lesz egy nagy budapesti koncert, most agyalunk a részleteken, emellett minden jövő évi koncert a jubileum jegyében rendeződik. Harminc még gombócból is sok, bele is őszültem.