Barangolás messzi tájakon

A vulkánokról szóló, úti beszámoló előadással indította az új évet a baróti Tortoma Önképzőkör. Meghívott előadójuk a brassói Soós Ildikó volt, aki jelenleg az MTA vulkanológiai kutatócsoportjának tagja, s aki ebben a minőségében tavaly ilyenkor Új-Zélandon járt, ahol bebarangolta a világ egyik legrégebben létrehozott nemzeti parkját, a Tongariro-t.

Mint vetítettképes előadásából kiderült, a nemzeti parkot egy túraút szeli át, a Tongariro Alpine Crossing, mely számtalan érdekes látnivalóval kecsegteti a látogatót, s melyekből ízelítőt a baróti közönség is láthatott. Számos, nehezen kiejthető nevű, de annál szebb látványt nyújtó vulkánnal ismerkedhettek az érdeklődők, mint például a Mount Ngauruhoe nevű, 2291 méter magas rétegvulkánnal, mely 1977-ben tört ki legutóbb, aztán a Mount Rouapehu nevű, ugyancsak rétegvulkánnal, mely hegy csaknem 2800 méteres magasságával Új-Zéland északi szigetének legmagasabb pontja is egyben.

Mint az előadó hangoztatta, Új-Zélandon a geoturizmus felkapott jelenség, ám a gyakori vulkáni aktivitás miatt a turisták kalandozásai nem mindig veszélytelenek. Maori legendákról, szokásokról is mesélt, ám megállapította, hogy Új-Zéland bennszülött népét, a maorikat általában nagyon lenézik a fehérek, tetten érhető ott is a szegregáció.