„Bocsánatot kértek” Jándi Dávidtól

Az Erdélyi Művészeti Központ eddigi 130 kiállítása között kiemelkedő jelentőségű a kedden Sepsiszentgyörgyön megnyitott tárlat, mely a nagybányai festőiskola egy kevésbé ismert tagjának, Jándi Dávidnak 57 alkotását mutatja be a nagyközönségnek, a magyar kormány kiemelt támogatásával.

A tárlat egyben az idei Tusványos kísérőrendezvénye is, így a keddi megnyitón hagyományosan jelen volt Németh Zsolt, a Magyar Országgyűlés Külügyi Bizottságának elnöke, Antal Árpád sepsiszentgyörgyi polgármester és többen a műveket kölcsönadó intézmények részéről, illetve magánszemélyek is, hiszen összesen 17 forrásból áll össze a bemutatott életmű. Ez egyben az EMÜK első emlékkiállítása egy olyan festőnek, akinek teljes életműve a XX. század első felében bontakozott ki, tudtuk meg Bordás Beától, az EMÜK igazgatójának és egyben a kiállítás kurátorának bevezető szavai után

Németh Zsolt méltatta az „Erdély nemzeti galériájában” folyó munka rendkívül magas színvonalát és azt, hogy még mindig képes kevésbé ismert, elfeledett nagy művészeket megismertetni a közönséggel, majd – maga is műgyűjtőként – hozzáértő elemzését nyújtotta Jándi Dávid elemi erejű életművének, melyet „ideje volt Erdélybe repatriálni”. A zsidó származású, eredetileg Lederer Dávidnak anyakönyvezett festő a művészetnek élt és a nagybányai festőiskola lelkes tagja volt, Thorma János és Ferenczy Károly tanítványa. Munkásságát az első világháború csak félbeszakította, a második viszont lezárta, mivel Jándit lelőtték az internáló táborból való szökés közben.. Életműve „sajátos és karakteres, nem összetéveszthető a többi nagybányai festővel – értékelte Németh Zsolt.

Alkotással töltött évei három korszakra tagolódnak: az elsőt sötét tónusú, neoklasszicista hatású sokalakos kompozíciók jellemzik, a másodikban Jándi főleg pasztelleket alkotott intenzív színekkel és meglepő színösszeállításokkal, nagybányai plan-air képei is szemet gyönyörködtetőek. A kései harmincas évekől a szociális témák foglalkoztatják, eszközei is egyszerűsödnek.

„Ez a tárlat egyben bocsánatkérés is’”- fogalmazott az országgyűlési képviselő, Sámuel könyvéből idézett sorokkal zárva beszédét: „Legyen lelke bekötve az élet kötelékébe.”

Végül a helyiek számára jelentőséggel bírhat, hogy Antal Árpád beszédében hangsúlyozta, nem mondtak le a városközponti kulturális központ építéséről, a következő években Németh Zsolttal elhelyezik annak az építménynek az alapkövét, amely majd az EMŰK-nek is új otthona lesz.