Borcsa János Öröksége

Kedden, január 29-én 18 órakor a kézdivásárhelyi Vigadó Művelődési Ház dísztermében író–olvasó találkozóra kerül sor Borcsa Jánossal az Örökségem című kötete megjelenése alkalmából.

A kolozsvári Kriterion Könyvkiadó gondozásában a tavalyi év végén megjelent munka a városunkban élő szerző tizenegyedik önálló kötete, amely jegyzeteket, glosszákat, tárcákat tartalmaz. A hét ciklusba sorolt 144 írás nagyrészt az utóbbi négy esztendő alatt keletkezett, és négy kivételével lapunkban, a Székely Hírmondóban jelent meg.

Fekete Vince a következőképpen méltatta a szerző munkáját: „Ez a könyv egy apró darabokból (jegyzet, tárca, vázlat, karcolat, szösszenet stb.) felépülő, végteleníthető (végtelen) monológ, ennek szinte minden regiszterével: magánbeszéd, fohász, ima, segélykiáltás, „akkorismondomamagamét-mindig”, amelyben egy értelmiségi a századvégen (20.) és a századelőn (21.) számba veszi külső- és belső környezetét, saját világát, e környezet és világ külső-belső „állapottyát”; teszi mindezeket aggodalommal, tenniakarással, jobbító (leíró) szándékkal. Közben pedig dohog, zsörtölődik, csodálkozik, gyönyörködik, értékel, és rakja-építi tégláról téglára, kőről kőre magamonológját, ha úgy tetszik: rózsafüzérszobrát felfelé, a végtelen (az időbeni végtelen, a horizontálisan kiterjedő, jövőbe mutató, a személyes életidőn túli) irányába – reményteljesen és reménytelenül, de kitartóan, halkan, pörölő szándékkal, eltökélt következetességgel, egyenes gerinccel és tartással.”

Borcsa János első kötetét 1986-ban a Romániai Írók Szövetsége Debüt-díjjal jutalmazta, 1994-ben elnyerte A Hét nívódíját, 2012-ben a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége Apáczai-díját, 2014-ben a Székelyföld folyóirat díját. Munkássága elismeréseként 2018-ban megkapta a Magyar Arany Érdemkeresztet.

A szerzővel beszélget és a könyvet bemutatja dr. Bakk Miklós, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem tanára.