Borvízforrásaink régi képeken, címkéken

Sorozatunk előző írásában említettem, hogy a borvízforrásainkra vonatkozó adatokat a tárgykör legjelentősebb két kiadványából merítettem, melyekből az érdeklődő számtalan értékes adat birtokába juthat. Így tehát – nem bocsátkozva részletekbe – a továbbiakban csak a rendelkezésemre álló képanyag kevésbé ismert darabjai alapján próbálom bemutatni több száz háromszéki borvízforrásunk közül azokat a jelentősebbeket, melyekről képi dokumentumokkal is rendelkezem.

Bálványosfürdőn, a Büdös-hegy alatti nyeregben két jelentős forrás is volt: a báró Apor Károly közéleti személyiségről elnevezett, ivóvízként fogyasztott forrás vize, valamint a Fidelisz, melynek vizét felmelegítve, tejjel keverve gyomorbántalmak kezelésére ajánlották. Sajnos, ma már egyik sem működik: a Károly-forrás vize elapadt, a Fideliszébe édesvíz keveredett. A Várhegy nyugati lejtőjén a várhoz vezető út mellett találjuk a turisták által leginkább kedvelt vizet adó Ibolya-forrást, és közelében a volt Margit-fürdők melletti egykori Margit-forrást.

A Torja–Bálványos útvonal mellett, a Jajdon-, Torja- és Almás-patakok völgyében, majd Csiszárfürdőn és Sós-mezőn se szeri, se száma a forrásoknak (lásd Székelyföld borvizei című kiadvány térképeit a 125–126. oldalon). A Fóris- és Jajdon-patakok összeömlésének övezetében találjuk a Szergető-forrást, melynek vizét a múlt század elején kézerővel termelték ki, szekerekkel szállították, és Diana néven forgalmazták.

Az Oltfejben északnak haladva, Oltszemnél hét nyilvántartott forrás sorakozik az Olt két partján. Legjelentősebb a Sütei-forráscsoport és ezen belül a Salus-forrás. A két világháború között Sepsi-Bodoki Salus néven Brázay Kálmán budapesti lakos palackozta, Galacon és Brăilán is forgalmazta

A Málnásfürdő északnyugati részén húzódó völgyben található Mária-forrásról és környékéről is van korabeli képünk és címkénk. A forrás sós-alkalikus, gyomorbántalmak kezelésére használt vizét 1904-től palackozták. Végül említsük meg a ma is közkedvelt mikóújfalusi borvizet, mely Hunnia néven került kereskedelembe.

Kovászna legrégibb és legjobb ízű vizet adó forrása a Kovászna-patak medrében eredt, annak az 1930-as évekbeli szabályozásakor eltűnt, de később sikerült kivezetni a főtérre, ahol ívvel díszített keretbe foglalták. Ma a Kovászna szálló mögött találjuk annak a forrásnak vizét, mely az múlt század elején a helység központjában állott.

Vajnafalva fölött a Galambok- (később Hankó-), illetve a Horgász-patak völgyében találjuk a Hankó-, illetve Horgász-forrást. Az előbbit a két világháború között Georg Fleischer Sanitas néven, a – többszöri nemzetközi díjas – utóbbi néhány Horgász néven vált ismertté.

József Álmos