Címertani konferencia

A Magyar és Román Királyság címerét ugyanaz a személy, Keöpeczi Sebestyén József (1878–1974) festette meg – ez is elhangzott pénteken, a Szekeres Attila István által vezetett Erdélyi Címer- és Zászlótudományi Egyesület által szervezett heraldikai konferencián, Kovászna Megye Tanácsának üléstermében.

Amint az a Nemzetközi Címertani Akadémia levelező tagságával is rendelkező sepsiszentgyörgyi szakember megnyitó beszédéből kiderült, a tudományos összejövetelt kettős évforduló kapcsán szervezték meg. Ebben az esztendőben volt ugyanis a gyulafehérvári nyilatkozat elhangzásának 100. (december 1.), illetve az Erdéllyel megnagyobbodott Románia címere megalkotója születésének 140. (november 12.) évfordulója. „Nem akartunk fölösleges hullámokat verni, éppen ezért tartjuk december 1-je után a mai konferenciát és könyvbemutatót. Bár végül is teljesen mindegy, hogy mikor beszélünk arról, hogy a százéves Románia címerét Keöpeczi Sebestyén József tervezte, rajzolta, festette, mert a tény az tény marad” – fogalmazott Tamás Sándor megyetanácselnök a jelenlévőket köszöntő beszédében.

Szekeres Attila István első előadásában felvázolta Románia címerének kialakulását és fejlődését, rámutatván, hogy az első változatokat is erdélyi magyar művész, Szathmári Pap Károly (1812– 1887) udvari festő, fényképész, haditudósító készítette. Keöpeczi Sebestyén József munkásságára vonatkozóan megtudhattuk, hogy a Széken született művész 1903–1914 között a Kolozsváron kiadott Genealógiai Füzetek munkatársa, 1903–1911 között pedig társszerkesztője volt. A folyóiratban, melynek megszűnése után Budapestre távozott, közel száz (főleg címer)rajza és tizenhat tanulmánya jelent meg. A Magyar Királyság középcímerét és pecsétrajzát viszont már Budapesten rajzolta meg 1915-ben. Az első világháborút követően a Székely Hadosztályban harcolt, annak fegyverletétele után tiszttársaival együtt a brassói Fellegvárba internálták. Onnan került a háromszéki Köpecre, ahol 1919–1940 között élt és alkotott.

A Román Királyság címerének 1921-es megfestése után címerekkel díszítette (1926) a köpeci református templom belsejét, de fő illusztrátora Lukinich Imre A bethleni Bethlen család története (Budapest, 1927) című monográfiájának is. Szekeres szerint címerfestményei és heraldikai rajzai művészi kivitelűek, ezért méltán tekintjük a legnagyobb magyar címerművésznek.

Második előadásában a szakember ismertette Erdély címerének a kialakulását, amelyben a sas az itteni vármegyéket, a nap és hold a székely, a hét bástya pedig a szász rendi nemzetet jelképezi. Iftimi Sorin jászvásári muzeológus, a Sever Zotta Román Genealógiai és Heraldikai Intézet tudományos tanácsának tagja Moldva címerének és a benne látható őstulok-fej évszázadokon át tartó állandóságáról értekezett.

Szálkai Tamás, a Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság tagja, a Hajdú-Bihar Megyei Levéltár debreceni munkatársa a kortárs magyar szerzők meglátásait ismertette Románia címerének keletkezéséről. Ezt követően kitért Erdély, valamint a román zászló és Budapest korábbi zászlója színeinek azonosságára is. Az utóbbi Buda, Pest és Óbuda 1873-as egyesítése alkalmából volt meghatározva.