Hirmondo
Hirdetés
Hirdetés

Csetlő-botló hús-vér emberek

Csetlő-botló hús-vér emberek Kultúra

1849 óta minden október 6-án megemlékezünk az 1848–49-es forradalom és szabadságharc Aradon kivégzett tizenhárom vértanújáról, arról azonban már megfeledkezünk, hogy a megtorlásnak rajtuk kívül is voltak áldozatai a főtisztek sorából. Közéjük tartozott az Aradon elsőként kivégzett Ormai Norbert honvédezredes is, akinek életpályáját könyv örökíti meg.

 Süli Attilának, a budapesti Hadtörténeti Intézet és Múzeum kutatójának könyvét a múlt héten mutatták be a Bod Péter Megyei Könyvtárban. A bukaresti Balassi Intézet sepsiszentgyörgyi fiókja által szervezett esemény első mozzanataként a Székelyföldi Magyar Szablyavívó Iskola két oktatója, Imre István és Ungurean Lehel csillogtatta meg tudását a közönség előtt. A könyv szerzőjével Szebeni Zsuzsa, az intézet vezetője beszélgetett. Megtudhattuk, a magyarországi Line Design Kiadó jóvoltából megjelent forrásértékű munkával Erdélyben elsőként Sepsiszentgyörgyön ismerkedhetett meg a nagyérdemű.

Az is kiderült, hogy hiánypótló könyv ez a javából, mely a szabadságharc vértanúinak életútját feldolgozó, 17 kötetre tervezett sorozatból elsőként látott nyomdafestéket. A továbbiakban ugyanis az aradi tizenhármak, az október 25-én agyonlőtt Kazinczy Lajos ezredes, az 1850. február 19-én utolsóként kivégzett Ludwig Hauk alezredes, valamint az aradi börtönben megőrült, majd elhunyt Lenkey János honvéd tábornok életrajzát is ki szeretnék adni.

Süli érdemét a levéltári adatok kibányászása, feldolgozása és nyilvánosság elé tárásán kívül elfogulatlan, a tényeken alapuló szemléletmódja is növeli. Hiszen nem egy titokzatos személyiség portréját rajzolja meg, hanem a csetlő-botló, hibákkal és erényekkel egyaránt rendelkező hús-vér emberét, aki viszont a halált is vállalta a magyar szabadságért.

Ormai – eredeti nevén Auffenberg – cseh-morva katonacsalád sarja volt, akinek regénybe illő, fordulatokban gazdag élete Jókai Mór figyelmét is felkeltette. Az olmützi katonai intézet elvégzése után szolgálatát a Nagyszebenben székelő sorgyalogezrednél kezdte. Innen helyezték alakulatát 1832-ben a Habsburg fennhatóság alatt sínylődő Galíciába, ahol a lengyel függetlenségi törekvések támogatójaként birodalomellenes összeesküvésbe keveredett. Ennek következményeként pedig 1847-ben felségárulás vádjával 14 évnyi vasban letöltendő várfogságra ítélték, ami az akkori körülmények között lassú, de biztos módja volt a pusztulásnak. Nemsokára azonban kirobbant és győzött a magyar forradalom, mely számára is meghozta a munkácsi várbörtönből való szabadulást. Kossuth járt közbe az érdekében, akinek később a szárnysegédje lett, majd az elitalakulatnak számító honvéd vadászzászlóalj megalakítására is megbízatást kapott tőle. Jó szervezőnek bizonyult, de a rendelkezésére bocsátott hatalmas összegekkel nem tudott elszámolni, ezért végül kegyvesztetté vált. A felelősségre vonástól a szabadságharc leverése megmentette ugyan, de 1849. augusztus 22-én Haynau kivégeztette

Hirdetés
Hirdetés
Névtelen hozzászólás