Csog Jolán kiállítása Baróton

Csog Jolán erdőfülei ruhakészítő munkáiból nyílt kiállítás péntek este a baróti művelődési ház kistermében. A kiállítást a művelődési ház munkatársa, Nagy Kopeczky Annamária nyitotta meg, elmondva, ez a kiállítás az első abból a sorozatból, melyet idén az Erdővidéken élő kézművesek bemutatásának szánnak.
„Csog Jolán tavaly a baróti művelődési ház tánccsoportja számára varrt ruhákat. Ez alkalommal jártam nála, és mondhatom, megragadó élményben volt részem. Az általa elkészített termékek hűen mutatják be Erdővidék minden táj­egységének népviseletét” – mondta Nagy Kopeczky Annamária.
Átvéve a szót, a kiállító először arról beszélt, miként sajátította el a szövés, a viseletkészítés titkait, melyek nem is olyan régen még a lányok-asszonyok majdhogynem velük született mindennapi foglalatosságai közé tartoztak, legalábbis Erdővidék falvaiban. „Házasságom révén olyan családba kerültem, ahol a szövés erős hagyománynak számított. Látva anyósom munkáit, elkezdtem én is dolgozni, el akartam sajátítani ezt a mesterséget. Először csak szabadidőmben csináltam, majd később szinte napi rendszerességgel szőttem, terveztem, kerestem a fonalakat” – részletezte.
Aztán ahogy a gyermekei nőttek, Csog Jolán úgy került közelebb a viseletkészítéshez is, családja tagjainak, majd a falubeli kórusnak varrt székely ruhát. Édesanyja varrónő volt, tőle tanulta a székely mellényt, a székely harisnyát kirakni, idővel egyre jobban belelendülve, belemerülve a szakma rejtelmeibe. Kiállított már Magyarországon is, ahol csodálták a székelység szőttesvilágának gazdagságát, az ő tudását pedig – mint fogalmazott – irigyelték.
Beszélt a székely ruhákról is, arról, hogy azokon mindennek funkciója, szerepe van, hogy minden korosztálynak eltérő színű viselete volt régen, és hogy az idősek ruhái azért maradtak fenn kevésbé, mert abban temették el az elhunytat. Az erdővidéki mellett csíki, gyergyói viseletet is készít, ha egy minta-viseletdarab kerül a kezébe, abból többet sző, hogy a minta neki is megmaradjon. A közönség verset is hallhatott tolmácsolásában, mely a régi székely falvak letűnt világának hangulatát idézte (lásd a keretben).