Csutak Levente portrékon ábrázolt történetei

Kedden a csernátoni Sylvester Lajos Községi Könyvtár pincegalériájában nyitották meg Csutak Levente brassói grafikus tárlatát.

A szeptember 3-áig tartó II. IKA-művésztelep keretében, az 1848–49-es forradalom és szabadságharc 170. évfordulója alkalmával tető alá hozott kiállítás megnyitóján Ágoston József helyi művelődésszervező köszöntötte a zömében az alkotótábor résztvevőiből verbuválódott közönséget, megköszönve a művészeknek, hogy tavaly a községnek több mint 30 műalkotást adományoztak, ekképpen lerakva egy modern képtár alapjait.

A tárlatot méltató Bartha Árpád fotó- és grafikusművész, a kiállító műteremszomszédja elöljáróban megjegyezte, „ezek a képek éveken keresztül készültek, és ez az egész panoptikum először kerül ugyanabba a térbe, ebbe a kulturális katakombába (utalás a pincegalériára – szerk.), amely kicsit összébb fogja az embereket.” A folytatásban a kiállítóról megtudhattuk, hogy 1940-ben született Kovásznán, az ötödik osztályt Csernátonban járta. „Érdekes, hogy egyetlen év mennyire rá tudja nyomni bélyegét egy gyerekre, ez esetben Csutak Leventére, aki nagyon büszkén mondta mindig, hogy Haszmann Pali bácsi tanított engem.”

A tárlat anyagáról szólva hangsúlyozta, az alkotások nemzetünk hőseit ábrázolják. „A hídfő itt van mögöttünk – Kossuth és Széchenyi –, és ha végignézzük a tárlatot, a magasból ereszkedünk alá, mit a madár Nagy-Magyarország, Kis-Erdély, Háromszék és Csernáton irányába, felfedezve Mikó Imrét, Gábor Áront, azokat az embereket, akikről sokszor és sokat hallottunk. Most itt vannak ezek a képek, és úgy vélem, albumot lehet belőlük készíteni a következő nemzedékek számára, hiszen egy virtuális világban élünk, ahol a képi forma sokkal hamarabb hat, mint a mese.”

Megjegyezte, nem egyszerű portrékat láthatnak a tárlatlátogatók. „Csutak Levente ász a rajzban… Emellett elég egyedi alkotó, hogy ne mondjam, utolsó mohikán, hiszen azt, amit ő tesz, mostanában más nem csinálja: dokumentálódik, felfedezi egy portré körül a világot, és azt megpróbálja átadni másoknak, ami nem egyszerű. A portré nagyon szép festészeti, szobrászati, grafikai téma, amellyel egy emberi lelket lehet ábrázolni. Csutak Levente nem csak ezt teszi, ő minden portré mellett egy történetet mesél, egy eseményt próbál nekünk felidézni vizuálisan”, summázott.

Miután Csutak Levente a jelenlévők derültségére megjegyezte, „jó ez a találkozó, mert én kiállítottam, s ti beállítottatok”, a kiállított grafikákról lapunknak így nyilatkozott. „Tudva, hogy Csernáton is részt vett a szabadságharcban és forradalomban, ezért válogattam össze ezeket a munkákat, amelyek több év alatt készültek. Nem ez a téma az én ars poeticám, ez csak a nosztalgiarésze annak. Annak idején a Brassói Lapoknál sok olyan grafikát kellett készítenem, ami nem hagyott nyugodni. Most végre szabadabban kifejezhetem magam.” Hozzátette, jelen tárlattal az ifjúság számára kíván illusztratív anyagot szolgáltatni. „A tárlat üzenete, hogy a múltra is oda kell figyelni, hiszen arra épül a jelen és a jövő.”