Davit, a focirajongó önkéntes

Davit Mamulyan Örményország harmadik legnagyobb városából, Vanadzorból érkezett szeptemberben Kézdivásárhelyre, hogy ESC-önkéntesként egy éven át erősítse a Zöld Nap Egyesületet. Előzményekről, ittlétéről és terveiről is beszélgettünk.

Örményországban kötelező a katonai szolgálat, amelyet Davit 2016 és 2018 között teljesített. Ezt követően egy diákcsere-program keretében Spanyolországban folytatta tanulmányait. „Közgazdaság és gazdálkodástudomány szakos hallgatóként hét hónapig az ibériai országban gyarapíthattam tudásomat. Miután hazatértem, egyetemet váltottam, ám maradtam a pénzügytannál”, mesélte.

Közben több munkahelyen kipróbálta magát. „Callcenter-szakértőként kezdtem, majd üzleti tanácsadó, értékesítési menedzser és vendéglős is voltam, de egyiket sem találtam az igazinak. Valami mást, újat kerestem, ekkor a nővérem hívta fel a figyelmem az ESC-programra, és azonnal megragadtam a lehetőséget, hogy kizökkenjek az addigi rutinból.”

Új kezdetként tekint az itt eltöltendő időszakra. „Halasztottam egy évet az egyetemen, hazatérésem után befejezném az alapképzést, a mesteri képzést meg valamelyik nyugat-európai országban folytatnám.” Talált ugyanis egy rendkívül vonzó programot, amelybe azonban nem egyszerű vagy olcsó bejutni. „Svájcban van egy, a labdarúgás üzleti működését irányító szakembereket képző akadémia. Nem egyszerű bejutni, és rendkívül költséges, ám ez az, amit igazán szeretnék. Az Európai Labdarúgó-szövetség (UEFA) rendezi, és a végzősök számára munkát is biztosítanak az UEFA, a legnagyobb sportcégek vagy éppen európai futballklubok kötelékében. Nagy álmom, hogy az UEFA-nál dolgozzam!”

Davit futballimádata a 2010-es, dél-afrikai focivébé idején kezdődött. „Bár édesapám focidrukker, korábban nem érdekelt a labdarúgás. Ám azok a mérkőzések, főként a spanyol válogatott játéka lenyűgözött. Fociztam szülővárosomban, ám csupán amatőr szinten, ugyanis az örmény kormány a főváros kivételével más régiókban nem áldoz pénzt focira.”

Ami az ittlétét illeti, jól érzi magát a céhes városban. „Rengeteg mindenben különbözik Örményországtól ez a vidék. Odahaza például mielőtt egy fiatal tetováltatja magát, át kell gondolnia, vajon a szülei, rokonai hogyan vélekednek majd arról, míg itt sokkal lazábban kezelik ezt a témát. A kommunikálás sem okoz gondot, azokkal, akik nem beszélik az angol nyelvet, Google-fordító segítségével vagy gesztusokkal értetem meg magam. Többször megtörtént, hogy angolul kezdtem beszélni, erre meg románul válaszoltak” – osztotta meg derűsen ez irányú tapasztalatait.

Az itteni tevékenységet szereti, egyebek mellett olyan programok használatában is jártasságra tett szert, amelyeket korábban nem igazán használt, mint a Photoshop vagy a Premiere. „Jó érzés a csapat tagjának lenni, sok remek emberrel dolgozhatom együtt”, hangsúlyozta.

Az idei december 25-e igazán különleges nap volt Davit számára. „Aznap születtem, és mivel itt karácsony napja, így idén kettős ünnepet jelentett számomra”, jegyezte meg az örmény szokás szerint január 6-án karácsonyozó Davit.