Drakula fészke Erdélyben (1.) – I. fejezet: A kastély

Helyszín Erdély vagy Transzilvánia, a mi Tündérkertünk. Kicsi, de mégis annyi benne a felfedezni-, látni-, csodálnivaló, mintha hetedhét országon túl, az Óperenciás-tengerig terjedne. Híre a világ mitikus területei közé emelte. A sok minden között itt van mindjárt a Törcsvári-kastély, németül Törzburg, románul Bran vára, a rendszerváltás óta Drakula kastélya. Jól megfér itt egymással a vérszívó vámpír otthona és Mária román királyné szerelmi fészke. Mindkettőről gyárilag, futószalagon készültek a régi és új keletű mesék, mendemondák, néha nem is alaptalanul! És ez a két dolog az, ami Törcsvár nevét világgá röpítette. Vizsgáljuk meg tüzetesen, mi az igazság és mi a mese ebben a történetben. Zsigmond Enikő erdélyi magyar geológus, földrajzi, turisztikai szakíró írását idegenvezetők egyféle tankönyvének szánta, sorozatban közöljük.

Erdély délkeleti sarkának leggazdagabb városa a szászok lakta, de bolgár–besenyő alapítású Brassó (Bara-szu, szürke víz). Két ősrégi kereskedelmi és hadiút között fekszik, ami egyrészt szerencsés helyzetnek tekinthető, másrészt sokszor rablóhadjáratok célpontjává változtatta Erdély legszebb városát. Brassótól keletre a Tömös–Predeáli-hágón felfelé szerpentinező országút vezet a Kárpátokon túli román földre, a régi Havasalföldre vagy a Regátba; míg nyugaton a Törcsvár alatt megbúvó ún. Bran–Rukkori-hágón áthaladó főút szegélyezi a város körzetét, amelytől mintegy 30 km-re található.

A váracska igazi története semmiben sem különbözik a 13–14. századi Magyarország hasonló, határ menti várainak történetétől, miszerint adva van egy király, ez esetben a zseniális Nagy Lajos, aki céltudatosan építkezik a birodalom védelme érdekében. Így 1377-ben megparancsolja a brassói szászoknak, hogy a saját biztonságuk érdekében erősítsék meg a Törcsvári-szorosban lévő kereskedelmi út felügyeletét, felszámolva a kezdetleges, facölöpös, földsánccal védett út menti vámhelyet, amit még a II. Endre által betelepített német lovagrend létesített, mivel a király megtiltotta a kővárak építését.

Az új vár kőből épül, az út fölé, egy 100 m magas oromra. Habár a szászok vámjogot kapnak, és úgy emlegetik őket, mint a vár kizárólagos birtokosait, története mégsem „egyenes”. Inkább bohózatba illő, hiszen Nagy Lajostól napjainkig úgy tologatták ide-oda a magyar királyok és erdélyi fejedelmek a kincstár és Brassó városi tanácsa között, mint a sakktáblán a figurákat.

1395-ben Luxemburgi Zsigmond királyunk Törcsvárról indult havasalföldi hadjáratába, hogy elűzze a Trónbitorló I. Vladot, aki jogtalanul, török segítséggel került az ország élére, menekülésre kényszerítve elődjét, Öreg Mircsa (Mircea cel Bãtrân) fejedelmet, aki – okosan – a Kárpát-medence legerősebb uralkodójától kér és kap segítséget. A király újból trónra segíti hűséges vazallusát, és 1407-ben hűbérbirtokul használatára bízza, de nem adja neki a várat, anélkül, hogy a környező falvak közül egyet is a vár szolgálatára rendelt volna.

Törcsvár nem marad a román fejedelmek kezén. Mircsa használja 1419-ben bekövetkezett haláláig, utána a vár visszaszáll a magyar koronára, kezelése azonban újból a brassói szászok feladata lesz. Ekkor még senki sem álmodta, hogy Törcsvár majd egyszer összefüggésbe kerül Öreg Mircsa unokájának, a román Rettegett Ivánnak, azaz III. Vladnak a gúnynevével, a Drakula névvel!

1448-ban Hunyadi János oklevélben erősíti meg a vár birtokjogait a szászok javára, kikötve, hogy a vár védői mindenkor székely zsoldosok legyenek. Magyar nevét is ekkor olvashatjuk először. Fia, Mátyás király semmisnek nyilvánítja apja rendeletét, a kincstár hatáskörébe helyezve a vár kezelését és a vámokból befolyó jövedelmet. Később II. Ulászló nem sokat bíbelődik a várral, 1498-ban zálogba adja a brassói szászoknak, azzal a kikötéssel, hogy a mindenkori várkapitány csak székely lehet.

1568-ban János Zsigmond, Erdély fejedelme végképp Brassónak adja évi 200 forint adó ellenében. 1612-ig, négy fejedelmünk (Báthory István, Báthory Zsigmond, Bocskai István, Rákóczi Zsigmond) alatt senki nem vitatja a brassóiak jogait a vár hovatartozását illetően. Ekkor Báthory Gábor az ellene forduló szászokat megveri, Brassót és Barcarozsnyó várát beveszi. Törcsvár csak úgy kerüli el az ostromot, hogy Johann Henklischer várnagy (hol vannak ekkor már a székely várkapitányok?) harc nélkül átadja a vár kulcsait az ostromlóknak. Később a fejedelem, békét kötve a brassói szászokkal, visszaszolgáltatja a váracskát nekik.

Zsigmond Enikő
(folytatjuk)