Drakula fészke Erdélyben (13.)

Sok régi és új keletű mese, mendemonda létezik a törcsvári kastélyról. Zsigmond Enikő geológus, földrajzi, turisztikai szakíró azt vizsgálja, mi az igazság, és mi a mese a történetében.

(folytatás korábbi számunkból)

A romantikus hangulatú Törcsvár valóban nem illett Drakulához, de annál jobban megfelelt Mária királyné igényeinek. A szép, erős akaratú, intelligens és sokoldalúan művelt angol, edinburghi hercegnő fiatalon, 17 évesen megy férjhez I. Ferdinánd román királyhoz. Házasságukból hat gyerek születik, közülük Károly lesz később 1930–1940 között Románia királya. A törcsvári kastély történetéhez egyik lánya, Ilona hercegnő személyisége kapcsolódik, ezért csak róla szólunk a továbbiakban.

Az 1918–20-as trianoni béketárgyalások alkalmával Dinu Brătianu román miniszterelnök segítségül hívja a királynét, hogy az Antant előtt lejáratott Románia érdekeit képviselje a nagyhatalmaknál. A királyné ekkor csillantja meg politikusi tehetségét visszahúzódó, merev természetű férjével szemben. Dinasztikus kapcsolatait, személyes vonzerejét, meg néhány nagyon szép és művelt román bojárlányét egyaránt beveti a béketárgyalásokon, sőt még magával Clemenceau-val, Franciaország miniszterelnökével is igen bensőséges viszonyt alakított ki. A királynénak döntő szerepe volt Erdély Romániához való csatolásában, Trianont részben neki „köszönhetjük”. Vele szemben a mi lóképű Apponyi Albertünk labdába sem rúghatott!

Mária a népéért és országáért mindenre képes királyné szerepében tetszeleg, és rövidesen az egész Párizs úgy ünnepli, mint most a celebeket. Magánélete korán zátonyra futott. Királyi férjével nyitott házasságban élt. Először Ştirbey herceggel, majd másokkal is helyettesítette őfelségét, és viszont! Balcic-on, a Bulgáriától 1913-ban (balkáni háborúk) ellopott és Romániához csatolt dél-dobrudzsai (Kvadriláter) tengerparton építtetett magának egy törökös hangulatú nyári palotát, hatalmas díszkerttel, ahol sok időt töltött bolgár tengerészkapitány kedvesével.

Az energikus, vulkanikus asszony Törcsvárt romantikus „bohémtanyává” alakíttatta, aminek stílusán később Ilona leánya korrigált egyet-mást. Amikor 1938-ban meghalt, testét végakarata szerint férje mellé, a Curtea de Argeş-i katedrálisba temetik, szívét egy díszes arany-ezüst, drágakövekkel kirakott ereklyetartóban Balcic-on, a Stella Maris (Tengeri Csillag) kápolnában helyezik el. A második világháborúban, 1940-ben Bulgária visszaszerzi a Kvadrilátert, és a királyi család elveszti a balcic-i palotát. Ekkor hozatják haza a királyné szívét tartalmazó urnát, amit a törcsvári kastély közelében lévő sziklafal egyik üregében helyeznek el.

1947-ben Ilona hercegnő Törcsvár alatt, az Erdély–Havasalföld határát jelző kőfal román oldalán felépítteti a Stella Maris-kápolna hasonmását, és a megszentelt helyen újra temetteti anyja szívét, majd a következő évben a királyi család emigrációba vonul. Az ereklye nem volt biztonságban a kápolnában, ezért 1968-ban a bukaresti Román Nemzeti Múzeumba szállítják, és ott őrzik 2009-ig, amikor az unokák kikérik a nagymama szívét, és a törcsvári kőkápolna padlózatába süllyesztik egy többrétegű urnában, amit bebetonoznak. A kápolnát bárki megtekintheti az erdélyi „kínai fal” mellett, amely egykor a két ország határát jelölte.

 (vége)