Egy sikeres életút kiteljesedése

Napjainkban sajnos ritkán fordul elő, hogy egy csinos, sikeres magyar lány, aki előtt a világ kitárult, egy kis porfészeknek tartott, ráadásul Magyarország jelenlegi határain kívül eső városkában telepedjen le, és nemzete múltjával, jelenével, jövőjével, illetve sorsának alakulásával kezdjen el foglalkozni. A nemrégiben Sepsiszentgyörgyre látogató G. Nagy Lilla Imolával ez történt. És nem jött üres kézzel, élete rezdüléseinek kottáját, a Délvidék titkai, Mit ér az ember, ha magyar című könyvét is magával hozta.

Az Amőba Alapítvány tevékenységét irányító Berecki Kinga meghívására érkezett Háromszékre, ahová rokoni szálak is fűzik. Felmenői között ugyanis a Székely Nemzeti Múzeumot megalapító Csereiné Zathureczky Emília is megtalálható. Édesapja a Csaba királyfi című rockopera szerzője és színpadra vivője, G. Nagy Ilián István író, költő, zeneszerző, édesanyja, G. Nagyné dr. Maczó Ágnes a Magyar Országgyűlés alelnöke volt a ’90-es években.

Lilla a lényéből áradó jósággal és szeretettel fűszerezett, természetes érzékenységgel megfogalmazott mondanivalójával lenyűgözte a Gyermekek Palotájának nagytermét megtöltő, zömében fiatal közönséget. Meleg hangvételű előadása során kiderült, a jelenleg Szerbiához tartozó Topolyát otthonául választó nő az anyaországi Püspökladányban született, ahonnan – több köztes állomás után – Budapestre vezetett héttagú családjának útja. Innen indult 18 évesen Milánóba, ahol a divatszakmában helyezkedett el, és hamarosan a nagyváros, majd New York, London, Párizs és Kína keresett fotómodelljévé vált.
Luxushotelekben, világhírű emberek társaságában élt és dolgozott. A pénz és a siker azonban nem szédítették meg, sőt boldoggá sem tették, hiszen neveltetésének köszönhetően a valódi értékek, vagy­is a hit, szeretet, nemzethűség hordozója maradt. Édesapja rockoperájának a bemutatójára érkezett 2015-ben Csíksomlyóra, melynek ősi, szent szelleme megérlelte benne az elhatározást, hogy szakít eddigi, immár 12 esztendeje tartó életvitelével.

Így költözött Milánóból barátja szülőföldjére, Délvidékre, ahol ismét egyensúlyba került magával, összhangba a környezetével. Itt kerültek kezébe élettársa dédnagyapjának, Bosánszki Ferencnek levelei, aki hét évet töltött embertelen körülmények között Jugoszlávia hírhedt börtönszigetén, Goli Otokon csupán azért, mert magyarnak született, és vállalta ezt. Ugyanakkor megismerte a délvidéki magyarok hányatott sorsát, mely olyan sötét foltokat is rejteget, mint a bácskai vérengzés, melynek során 1944–45-ben 50 ezer ártatlan embert végeztek ki bestiális módon származásuk miatt.

Ezek a döbbenetes történetek, valamint máig gyűrűző hatásukra az ottani magyarságon eluralkodott és tömeges kivándorláshoz vezető reménytelenség késztették első könyve megírására. Ebben saját életútja ismertetésével, valamint a dicsőséges magyar múlt és értékeink felcsillantásával szeretné ráébreszteni délvidéki nemzettársait, de nem csak őket arra, hogy nem szabad feladni.