Egy szemerjai lokálpatrióta „feltámasztása”

A Szemerja–Görgő Közbirtokosság és a sepsiszentgyörgyi polgármesteri hivatal támogatásával az egykori szemerjai közösség egyik meghatározó alakjára emlékeztek kedden egy jó hangulatú, inkább kötetlen beszélgetéshez hasonlító esten, melynek színhelye Bogáts Dénes egykori lakhelye, a József Attila utcában található Szotyori–Nagy-kúriához tartozó épület volt.

A nagyközönség számára kevésbé ismert tényekről, életútról a tegnapi rendezvényen az egyik leszármazott, Richter Katalin, Bogáts Dénes és felesége, Szotyori-Nagy Piroska leányának rokona és neveltje – elmondta: akkor érzett indíttatást, hogy Bogáts Dénes alakját visszahozza a köztudatba, amikor a családnak visszaszolgáltatták a Szotyori–Nagy-kúriát, és foglalkoztatni kezdte a ház lakóinak sorsa, életpályája. Az 1882-ben született, postatisztként Segesváron, Brassóban és Sepsiszentgyörgyön dolgozó Bogáts Dénes 1918-ban kötött házasságot Szotyori-Nagy Piroskával. Harmincévi munka után, egészségi állapotára való tekintettel nyugdíjazták, ekkor került a múzeumba levéltárosként, de tiszteletbeli igazgató-őrré is választották. Hetven éve, 1949-ben hunyt el, Sepsiszentgyörgyön a család kihalt, testvéreinek leszármazottjai ma Magyarországon és Amerikában élnek.

Az est folyamán Boér Hunor, a Székely Nemzeti Múzeum könyvtárosa szólította meg azokat a jelenlévő szakembereket, akik munkájuk során valamilyen kapcsolatba kerültek Bogáts Dénes hagyatékával.

– Akár sorozatban több este is beszélhetnénk arról, amit gazdag szakmai pályája magába foglal, s ez arra is jó alkalom lenne, hogy visszaadjuk Szemerja közösségi öntudatát, ami 1880 után kiveszett – fogalmazott Boér Hunor, majd Cserei Zoltán helytörténész emlékezett elődjére, aki megírta Sepsiszentgyörgy történetét, illetve fordításokban megjelentette az első székely huszárezred történetét is. Szőcsné Gazda Enikő néprajzkutató, a múzeum fotótékájának rendezője Bogáts boszorkányperekről és boszorkányosságokról írt kiadványa mellett megemlítette annak a háromszéki oklevelekből kiinduló szótörténeti kutatásait, amelyekre alapozva aztán Szabó T. Attila megszerkesztette az Erdélyi Magyar Szótörténeti Tárat.

Kocs János önkéntes genealógus, akinek adatbázisában ma 400 ezer név szerepel különböző családfákról, és aki a Bogáts-családot is kutatta, szintén elődjeként tekintett a megidézettre. József Álmos helytörténész sepsiszentgyörgyi postatörténeti adalékokkal színesítette az estet, míg Demeter Lajos elmondta, Bogáts valamikori jegyzeteiből tudnak olyan, a háromszéki ’48-as forradalomhoz, Gábor Áronhoz köthető mozzanatokról, amelyekről az eredeti dokumentumok megsemmisültek, amikor a múzeum anyagát szállító vonatot a második világháborúban bombatalálat érte. Szekeres Attila heraldikus többek között a Keöpeczi Sebestyén József által a Bogáts-családnak rajzolt címert és könyvjegyeket mutatta be.

Az est folyamán Nagy Csaba, Bogáts Dénes unokaöccse is felszólalt, aki gyermekkora néhány évét a nagybácsi közelségében töltötte. Az emlékezések, történeti pillanatképek között Krecht Emese és tanítványai zongoraszóval emelték a hangulatot, majd a távozók a Szemerja község és református egyházának története című Bogáts-művet is megkapták ajándékba.