Egybegyűjt a Szentlélek…

Falvaink templombúcsúján mindenkor összegyűl a család apraja-nagyja, a falubeliek és a távolra szakadtak. Régen a távolabbiak rendszerint szekerekkel vagy vonattal már az előző napon megérkeztek a vendéglátó családokhoz, hogy a más napi búcsús szentmisén részt vehessenek.

Jeles napra, pünkösd hétfőjére esik Kézdiszentlélek, szülőfalum templombúcsúja. Sőt, itt történt a csíksomlyói több napos zarándoklat tulajdonképpeni befejezése, epilógusa a felső-háromszéki falvak számára, minthogy a hazafelé tartó keresztalják részvételével zajlott egykor a Perkő lábánál fekvő falu búcsúja.

Elnézve egy sok évtizeddel ezelőtt, 1938. június 6-án készült fotót, egy nagycsalád képe jelenik meg előttünk. Három nemzedék tagjai gyűltek össze az ünnepi ebédet követő csoportkép tanúsága szerint. Az ülő sorban központi helyet foglalnak el a nagyszülők, egyik lányukkal, illetve vejükkel a széleken. Az álló sorban szülők és ifjak vegyesen, középen a vendéglátókkal, az első sorban pedig unokák, kislányok-kisfiúk néznek messze előre vagy éppen magukba.

A legidősebb és legfiatalabb „szereplő” közötti korkülönbség több mint hatvan év. Nem egyszerűen egy világ, hanem egy otthonos világ összeomlása s egy új, idegen megjelenése választja el az 1871-ben született nagymamát az 1934-ben világra jött legkisebb unokától. Van a megörökítettek között első világháborús frontokat megjárt férfiember s az ifjak és gyermekek között olyanok, akik a közelgő második világháború idején kerülnek majd sor alá, hogy ugyancsak idegen földön (!) harcoljanak a magyar hazáért, vagy csak értelmetlenül sodródjanak országokon át, s jó esetben ép bőrrel hazatérjenek oda, ahonnan elszólította őket a katonai parancs. A nőkre pedig a mindennapok gondja és öröme mellett a szívós helytállás várt éppen ott, ahová az elrendelés folytán kerültek, de a szentléleki pünkösdi búcsú mindnyájukat egy helyre terelte, hogy érezhessék: bárhogyan alakuljon is a nagyvilág, ők együvé tartoznak. Egybegyűjti őket a Szentlélek…