Együtt fújtak

A hétvégén a zabolai Csipkésben került sor az I. Székelyföldi Vadászkürtös Tanfolyamra és Táborra, amely vasárnap délelőtt egy rövid koncerttel ért véget a sepsiszentgyörgyi Vadászmúzeumban. A három nap során a tanulásra esett a hangsúly, de nem hiányoztak a gasztronómiai ínyencségek sem, többek között sült bárány és túrós puliszka (bulz) is készült.

A szervezők részéről Jánosy Zoltán lapunknak elmondta, korábban Magyarországon vett részt egy hasonló rendezvényen, és az ott tapasztaltak alapján úgy döntött, itthon is érdemes volna szervezni egy vadászkürtös találkozót. Mint fogalmazott, fontos maga az együttlét és az együttzenélés élménye, de a legfontosabb cél a magyar vadászati kultúra meghonosítása.

A tábor harminc résztvevővel zajlott. A Kovászna és Hargita megyéből érkező vadászokon, erdészeti szakembereken és érdeklődőkön kívül jelen voltak a magyarországi Vadászkamara Kürtegyüttes, a Koronauradalmi Vadászkürt Együttes és a Kiskunsági Vadászkürt Egyesület tagjai is. A kürtölés tudományát elsajátítani vágyókat három csoportba sorolták: a kezdő csoportban a befújási technikákat és a hangszer megszólaltatását lehetett gyakorolni, a középhaladó csoport tagjai fújástechnikájukat csiszolták, a haladó csoportban pedig komolyabb művek játszására került a hangsúly.

Európában a vadászkürtök használatát a német császári udvar fővadásza, Hans Heinrich Pless vezette be az 1850-es években. A kürt használatával nem csak a vadászat résztvevői közötti információk áramlását oldották meg, hanem az eredményes vadejtés végén is megadták a tiszteletet. Jánosy Zoltán szerint ma már szinte mindenre van kürtjelzés, ébresztésre, köszönésre, evésre, ivásra, búcsúzásra. A különféle vadak elejtését is más-más szignál követi, de igazán magasztossá a vadászindulók teszik a vadászatokat.