Együvé tartozásunk újabb bizonyítéka

A koronavírus tüskéinek fenyegetése ellenére, a „békeidőket” idéző szép létszámban gyűltek össze a könyvek iránt érdeklődők kedd este Sepsiszentgyörgyön, a Bod Péter Megyei Könyvtár Gábor Áron Termében, hogy részesei legyenek a Székelyföldi Magyar Újságírók Egyesülete (SZMÚE) kiadásában megjelent, Múltból jövendőt című kötet bemutatásának.  

A közönséget házigazdaként köszöntő, de társszerzőként is jelen lévő Szonda Szabolcs könyvtárigazgató a kiadvánnyal kapcsolatos gondolatait is megosztotta a közönséggel. Szerinte a könyvnek táptalajt biztosító elképzelésnek szoros köze van a szétszabdaltságunkhoz, hiszen a benne szereplő 37 írás szerzőinek földrajzi hovatartozása teljes mértékben lefedi a magyar kulturális térséget. Ennek ténye ugyanakkor komoly kihívást is jelentett, mert személyes tárgyi emlékekből és a hozzájuk fűződő érzelmek, gondolatok mozaikrészecskéiből kellett összerakni az egészet. A múlt darabkáiból, a jelen kötőanyagával, derűlátást sugárzó jövendőképet kiépíteni. 

Az ötletgazda, címadó és megjelenését támogató Galbács Pál a saját történelmünket fiókok vagy ládák mélyéről előkerült családi dokumentumokra építve, méltóságteljesen és valósághűen bemutatóként határozta meg a kötetet. Hangsúlyozta továbbá, hogy nem szabad félni, az igazságot mindenkor és minden körülmények között ki kell mondani. A saját történelmünket nem hallgathatjuk el, nem beszélhetünk visszafogottan róla. Még akkor sem, ha a múltunkban olyan példák adódnak, amikre nem vagyunk büszkék. A jövőt és a „majdani nemzeti állapotunkat” ugyanis nem ezekre, hanem a számtalan követendőre kell építeni. Ebből a meggyőződésből született a SZMÚE első (Gúnyhatár) és második kötete is.

A könyv szerkesztője és az est levezetője, Szekeres Attila elárulta: az egyesület felkérésére a szerzők kénytelenek voltak „a múltjukban vájkálni” ahhoz, hogy családi vonatkozású, igaz és közérdeklődésnek örvendő írással állhassanak elő. Így akadtak rá a történelmünk egy-egy pillanatát hitelesen felvillantó tárgyakra, fényképekre, dokumentumokra, amelyek kapcsán papírra vethették az ezekhez kapcsolódó, immár kötetbe foglalt, érzelmi töltetet is hordozó gondolataikat. Örvendetes lenne és sikerként értékelhető, ha ezek olvastán másban is felébredne a késztetés családja történetének a megismeréséhez, mert ezzel nem csak ő, hanem a nemzet egésze is gazdagodna. Megmaradni és gyarapodni ugyanis csak „múltunk ismeretében a mában élve, és jövőbe tekintve” lehet. 

Sarány István, a Hargita Népe napilap társszerzőként jelen lévő főszerkesztője a kötet egyik erényét a jövőbe vetett hitet sugárzó tartalmában látta.

A Háromszék napilap szintén társszerzői minőségben jelen lévő főszerkesztője, Farcádi Botond rámutatott: a kötet dokumentum értékű és izgalmas, elsősorban történelmi témájú, de stílusában a publicisztika szépirodalmi vonulatához is közel álló olvasmány. Ugyanakkor „együvé tartozásunk újabb látható, tapintható, kézzelfogható bizonyítéka” is.

A bemutatót Józsa Zsuzsanna mesterkéltséget nélkülöző felolvasásai tették teljesebbé.

A könyv a Háromszék lapterjesztő standjain, valamint péntektől a sepsiszentgyörgyi LibriM Könyvudvarban, valamint a K Libris könyvesboltban vásárolható meg.