Él a mi életünk!

Egyetlen fontos dolog van a világon: Krisztus föltámadt. Ő velünk van! A mi tanúságtételünk nem szólhat másról, csak erről. Nem szükséges azonban ezekkel a szavakkal mondani. Elegendő, ha az életünkkel mondjuk úgy, hogy a világ megtudja, Krisztus nem csupán föltámadt, hanem bennünk él.

Krisztus feltámadásának folytatódni kell, hitet adva a világnak, a benne való remény tanúiként élve. Hiszen Krisztus feltámadása az egyetlen értelmes ok, hogy éljünk, és az idők végéig hirdetni ezt.
A Feltámadás! A legszebb, legégetőbb lapja a Bibliának. A föltámadás nélkül nincs keresztény közösség. Az emlékezés, bármilyen eleven, nem elegendő ahhoz, hogy élővé tegyen egy személyt. Jézus emléke talán egy gondolkodási rendszernek, bölcseleti iskolának lenne elegendő, amely emlékezik szavaira, tanítására, példájára.

Az Egyház azonban az Élő jelenlétéből, a vele való találkozásból született. A kereszténység az egyetlen vallás, amely a Feltámadásra épül. Ha Krisztus nem támadt föl, akkor a kereszténység egy üres tan, üres víztartály, hegedű, húrok nélkül.

A Föltámadást nem a tanítványok eszelték ki. Ezerszer könnyebb dolguk lett volna, sikeresebbek lettek volna ugyanis, ha a kereszténységet Jézus életére, gyógyításaira, bátorító szavaira, a bűnök bocsánatára, a korlátok és előítéletek lebontására építik.

A Föltámadás, mint a keresztény hit alapja, nem lehetett kitalálás, az apostolok elhatározása. Húsvétkor egyetlen kiáltás fut végig Jeruzsálemen: az Úr valóban feltámadt! (Lk 24,34)

Van feltámadás: minden sírunkból, elégtelen lélegzésünkből, a bezárt, akadályozott életünkből, a kialudt szívekből, ledermedt kapcsolatokból. Él a mi Életünk: Jézus Krisztus. Ő a mi feltámadásunk, akik sem hidegek, sem forrók, se jók, se rosszak nem vagyunk – a miénk, az élő halottaké (Charles Peguy).

A Föltámadás nem csillapodik, amíg az emberiség minden sírját fel nem töri és ereje el nem hat az utolsó kis megfagyott ág végéig…

Te vagy minden Mindenben/ az egész világon/ föltámadt test/ a Te tested által/ megfeszített szeretet. (Mario Luzi)

Dr. Sávai János, a Szegedi Hittudományi Főiskola tanára