Kettős kiállítás a Vigadó Művelődési Központban
Rangos képzőművészeti esemény helyszíne lesz a kézdivásárhelyi Vigadó Művelődési Köz...
A Székely Hírmondó terjesztését szeptember 1-jétől új csapat vette kézbe. Tudjuk, az utóbbi időben akadtak gondok a lapkézbesítés terén, remélhetőleg ezeket mielőbb orvosolni tudjuk, ezen dolgozunk. Addig is annak érdekében, hogy a jövőben zökkenőmentesen tudjuk eljuttatni postaládájába kedvenc napilapját, kérjük, legkésőbb az adott hónap utolsó napjáig rendelje meg a Székely Hírmondót a következő hónapra.
További jó hírrel is tudunk szolgálni: szeptember 12-től újra megnyitjuk sepsiszentgyörgyi ügyfélszolgálatunkat a Csíki u. 7. sz. alatt, ahol hétköznap 8 és 16 óra között állunk rendelkezésükre: apróhirdetést adhatnak fel, lapokat, folyóiratokat rendelhetnek meg, de minden téren igyekszünk a segítségükre lenni. A kézdivásárhelyi ügyfélszolgálat változatlanul a Függetlenség u. 1. sz. alatt működik ugyancsak 8 és 16 óra között.
Amennyiben a Székely Hírmondót többször is késve vagy netán egyáltalán nem kapja kézbe, kérjük, hívja bizalommal a 0728.048.136-os telefonszámot.
A Prima Press Kft. terjesztési osztálya nevében:
Balogh Kinga
Deák M. Ria és Deák Barna képzőművészek életművét bemutató tárlat nyílt péntek este Sepsiszentgyörgyön, az Erdélyi Művészeti Központban (EMŰK). Az intézmény földszinti és emeleti kiállítótermeinek falát gazdagon ékesítő művek között grafikák, festmények, drótlenyomatok, installációk és textilművészeti alkotások egyaránt találhatók.
A megnyitón szép számban jelenlévőket az EMŰK vezetője és egyben a kiállítás kurátora, Vécsi Nagy Zoltán művészettörténész üdvözölte, aki egyúttal munkatársainak és az alkotóknak is köszönetet mondott a tárlat létrejötte érdekében végzett munkájukért. Ezt követően Kányádi Iréne sepsiszentgyörgyi származású művészettörténész, a Partiumi Keresztény Egyetem előadótanára ismertette a házaspár pályafutását és méltatta a közszemlére helyezett alkotásokat.
Deák Barna 1943. április 16-án született Kovásznán. A marosvásárhelyi Művészeti Líceum elvégzése után építészetet tanult és a sepsiszentgyörgyi tervezőintézet technikusa lett. 1975–90 között a sepsiszentgyörgyi Állami Magyar Színház díszletfestője és tervezője, 1990-től pedig az intézmény igazgatóhelyettese volt. 1968 óta szerepel egyénileg vagy csoportosan megyei, országos és nemzetközi tárlatokon. 1990 óta tagja a Romániai Képzőművészek Szövetségének, 1993-2010 között annak Kovászna megyei elnöke.
Nem tartozott a múlt rendszer kegyeltjei közé, ezért Kányádi szerint munkásságát és életét nagyban meghatározta a kommunisták általi meghurcoltatása. Ennek következtében főleg állatfigurákból álló motívumai erőteljesen jelképtöltetűek. Főként a társadalomban és a politikai életben dívó erőszak, illetve a hatalom önkényességét fejezi ki velük, éppen ezért joggal mondható, hogy erős társadalomkritikai üzenetet hordoznak magukban.
Deák M. Ria 1944. augusztus 30-án született Székelyudvarhelyen, a marosvásárhelyi Képzőművészeti Líceum elvégzése után belső építészetet tanult Bukarestben. Ennek elvégzése (1969) után a sepsiszentgyörgyi Állami Magyar Színház képzőművész munkatársa lett, de a festészettel, grafikával, valamint textíliával itteni tevékenységén túlmenően is foglalkozott. Számos hazai és külföldi képzőművészeti tárlat résztvevője, illetve színházi előadás jelmeztervezője. A Romániai Képzőművészek Szövetségének 1975 óta tagja.
Művészetének gyümölcseiről a szakember így vélekedett: „Deák Barna lázadó, erőteljes hangvitelű munkáival organikus egységet alkotnak Deák Ria kiegyensúlyozott, melegséget sugárzó alkotásai. Formaalakítása főként a természet elemeiből ihletődik: a dombok vonulatai, alakzatai izgalmas felületeket, struktúrákat hoznak létre. Természetes, organikus formák ezek, nyugtatóak a szemnek és a léleknek egyaránt. Egységes képet, hangulatot sugallnak a látvány elemeinek elvonatkoztatásával. A textíliák magabiztos építkezése, kiforrottsága nagymértékű szakértelemről tanúskodik.”
A kiállítás anyaga Deák Barna és Deák Ria álmaiba, vágyaiba egyaránt bepillantást enged. „Egy olyan művészházaspár világába, akik egy belső tűztől, kényszertől hajtva az élet bármilyen zord körülménye között is az élet igazi tartalma, az alkotás mellett tették le voksukat” – hangzott el zárógondolatként.