Elhunyt Darvas László

Minden bizonnyal az egyik legszomorúbb évadunk a hetvenegyedik, nemcsak azért, mert az új koronavírus járvány az utóbbi hónapokban megbénította az intézményt, hanem azért is, mert immár harmadik színészünk távozott az élők sorából: Veress László és Nagy Alfréd után ezúttal Darvas Lászlótól búcsúzunk.

Darvas László, a Tamási Áron Színház nyugdíjas színművészeként az utóbbi években nem volt aktív tagja a társulatnak, a város művelődési életében sem vállalt fontosabb szerepeket, de kíváncsiságtól fűtött szürke eminenciásként jelen volt minden fontosabb kulturális eseményen – könyvbemutatókon, kiállításokon –, és természetesen a színházi bemutatókról sem hiányozhatott. Mindenről pontos véleménye volt, de keveset beszélt, inkább szerényen a háttérben maradt.

Szülei vándorszínészek voltak, édesapja, Darvas Dezső alapító tagja volt a sepsiszentgyörgyi színház társulatának. 1941-ben, az erdélyi színház hőskorában született, és azt tartja róla a fáma, hogy egy turné során, Gelence mellett látta meg a napvilágot. Már gyerekként mélyen beleivódott a színház, és általában a művészet szeretete, szinte magától értetődő volt, hogy ő is a színészi pályát választja. 1963- ban végzett a marosvásárhelyi Szentgyörgyi István Színművészeti Intézetben, utána azonnal a sepsiszentgyörgyi színházhoz szerződött, ahol nyugdíjazásáig mintegy 120 előadásban játszott. Erős alkata, biztos fellépése főként drámai hősök megelevenítésére predesztinálta, de a humorban is otthon érezte magát, komikus szerepei is emlékezetesek.

Volt King Kong A középcsatár hajnalban hal meg című előadásban, Benvolio a Romeo és Júliában, Heraklész a Prométheuszban, Gray a Parancsra tettemben, Fred Lowndess az Imádok férjhez menniben, Cuki úr a Komámasszony, hol a stukkerben, Charley a Charley nénjében, Nuczuj a Wesselényiben, Jóska a Tűzszerszámban, Őrült a Megbombáztuk New Havent-ben, Bill Tower A gyufaárus kislányban, Perrin a Csillag a máglyánban, Ezreddobos a Woyzeckben, Anderson Az ördög cimborájában, Öreg Nagy a Tanítónőben, Kreón az Antigonéban, Gellért a Boldog nyárfalevélben, Maximus patrícius a Kegyencben, Papillon úr a Rinocéroszokban, Rott Kristóf a Hit és szülőföldben, Kapitány a Piros bugyellárisban, Lázár a Vitéz lélekben, Csorja Ádám az Ősvigasztalásban, Raposa Bodgán A szabin nők elrablásában…

A rendezők közül több alkalommal is együtt dolgozott Tompa Miklóssal, Bán Ernővel, Czompók Mihállyal, Dukász Annával, Völgyesi Andrással, Seprődi Kiss Attilával, László Károllyal, Balogh Andrással,  Kovács Leventével, Szőke Istvánnal, Bocsárdi Lászlóval, Barabás Olgával, Kövesdi Istvánnal, Árkosi Árpáddal… Meghívottként más erdélyi színházaknál, Gyergyószentmiklóson, Kézdivásárhelyen is vállalt szerepeket, filmekben is játszott.

Darvas László már a kezdetektől végigkísérte a sepsiszentgyörgyi színház történetét, de ritkán mesélt élményeiről. Pedig bármiről nyilatkozott, mindig fontos dolgokra mutatott rá. Nem véletlen, hogy a sepsiszentgyörgyi színház fennállásának 50. évfordulója alkalmából készült dokumentumfilmben Seprődi Kiss Attila rendező nagyrészt az ő szemén keresztül láttatja a színház történetét. Többet is mesélhetett volna, de kéretlenül soha nem fecsegett, és csak néhány kiváltságos kollégát engedett közel magához.

Egy idő óta hiányzott a sepsiszentgyörgyi kulturális eseményekről, betegsége miatt nem tudott kijárni a lakásból. Fizikai állapota lassan lelkileg is megviselte. Hosszú betegsége végén úgy távozott, ahogy élt és dolgozott: csendesen, diszkréten, alázattal.

Emlékét megőrizzük, nyugodjon békében.

(Tamási Áron Színház)