Elhunyt Darvas László

Minden bizonnyal az egyik legszomorúbb évadunk a hetvenegyedik, nemcsak azért, mert az új koronavírus járvány az utóbbi hónapokban megbénította az intézményt, hanem azért is, mert immár harmadik színészünk távozott az élők sorából: Veress László és Nagy Alfréd után ezúttal Darvas Lászlótól búcsúzunk.

Darvas László, a Tamási Áron Színház nyugdíjas színművészeként az utóbbi években nem volt aktív tagja a társulatnak, a város művelődési életében sem vállalt fontosabb szerepeket, de kíváncsiságtól fűtött szürke eminenciásként jelen volt minden fontosabb kulturális eseményen – könyvbemutatókon, kiállításokon –, és természetesen a színházi bemutatókról sem hiányozhatott. Mindenről pontos véleménye volt, de keveset beszélt, inkább szerényen a háttérben maradt.

Szülei vándorszínészek voltak, édesapja, Darvas Dezső alapító tagja volt a sepsiszentgyörgyi színház társulatának. 1941-ben, az erdélyi színház hőskorában született, és azt tartja róla a fáma, hogy egy turné során, Gelence mellett látta meg a napvilágot. Már gyerekként mélyen beleivódott a színház, és általában a művészet szeretete, szinte magától értetődő volt, hogy ő is a színészi pályát választja. 1963-ban végzett a marosvásárhelyi Szentgyörgyi István Színművészeti Intézetben, utána azonnal a sepsiszentgyörgyi színházhoz szerződött, ahol nyugdíjazásáig mintegy 120 előadásban játszott.

Erős alkata, biztos fellépése főként drámai hősök megelevenítésére predesztinálta, de a humorban is otthon érezte magát, komikus szerepei is emlékezetesek. Volt King Kong A középcsatár hajnalban hal meg című előadásban, Benvolio a Romeo és Júliában, Heraklész a Prométheuszban, Gray a Parancsra tettemben, Fred Lowndess az Imádok férjhez menniben, Cuki úr a Komámasszony, hol a stukkerben, Charley a Charley nénjében, Nuczuj a Wesselényiben, Jóska a Tűzszerszámban, Őrült a Megbombáztuk New Havent-ben, Bill Tower A gyufaárus kislányban, Perrin a Csillag a máglyánban, Ezreddobos a Woyzeckben, Anderson Az ördög cimborájában, Öreg Nagy a Tanítónőben, Kreón az Antigonéban, Gellért a Boldog nyárfalevélben, Maximus patrícius a Kegyencben, Papillon úr a Rinocéroszokban,  Rott Kristóf a Hit és szülőföldben, Kapitány a Piros bugyellárisban, Lázár a Vitéz lélekben, Csorja Ádám az Ősvigasztalásban, Raposa Bodgán  A szabin nők elrablásában… Meghívottként más erdélyi színházaknál, Gyergyószentmiklóson, Kézdivásárhelyen is vállalt szerepeket, filmekben is játszott.

Darvas László már a kezdetektől végigkísérte a sepsiszentgyörgyi színház történetét, de ritkán mesélt élményeiről. Pedig bármiről nyilatkozott, mindig fontos dolgokra mutatott rá. Nem véletlen, hogy a sepsiszentgyörgyi színház fennállásának 50. évfordulója alkalmából készült dokumentumfilmben Seprődi Kiss Attila rendező nagyrészt az ő szemén keresztül láttatja a színház történetét. Többet is mesélhetett volna, de kéretlenül soha nem fecsegett, és csak néhány kiváltságos kollégát engedett közel magához.

Egy idő óta hiányzott a sepsiszentgyörgyi kulturális eseményekről, betegsége miatt nem tudott kijárni a lakásból. Fizikai állapota lassan lelkileg is megviselte. Hosszú betegsége végén úgy távozott, ahogy élt és dolgozott: csendesen, diszkréten, alázattal. Emlékét megőrizzük, nyugodjon békében.

(A Tamási Áron Színház közleménye)