Élő népművészet Erdélyben

A sepsiszentgyörgyi Míves Házban csütörtök este megnyílt a Guzsalyas Alapítvány, a Hagyományok Háza Hálózat – Erdély és a Kallós Zoltán Alapítvány által 2019 tavaszán közös erővel életre hívott, és Válaszúton, Erdélyi Élő Népművészet címmel bemutatott kiállítás, amely az egykori Tündérkert néprajzi sokszínűségét és kulturális sajátosságait hivatott az érdeklődőkkel megismertetni.

A magyar állam által anyagilag is támogatott tárlat célja a népi forma és jelképrendszer hagyományokhoz hű megfogalmazása a ma embere által is használható módon. Mindezt 52, a napjainkban is tevékeny magyar alkotó munkássága 217 művének a közszemlére helyezésén keresztül próbálták megvalósítani. Háromszékről 13 mester termékeit válogatták közéjük – tudhattuk meg az egybegyűlteket köszöntő Tóth-Birtan Tinkától, a Guzsalyas Alapítvány vezetőjétől.

Nem egyszerű hozzászólnia ehhez a kiállításhoz, mert néprajzkutatóként nem gyakorlója, hanem csak szemlélője és értelmezője a hagyományos népi szakmáknak, népművészeti ágaknak. Így az általa ezekről megfogalmazott vélemény nagyon szubjektív is lehet – hívta fel a hallgatóság figyelmét a tárlatot méltató dr. Kinda István néprajzkutató, a Székely Nemzeti Múzeum munkatársa.

Mondandója jobb megértése érdekében tisztázott néhány fogalmat és meghatározást. Megtudhattuk, hogy a néprajztudomány meghatározása szerint kézművesség alatt a természetes alapanyagok emberi erővel és kézi szerszámokkal, hagyományos eljárások szerint történő megmunkálását, feldolgozását értjük. A házi munka a saját gazdaságban szükséges és a család tagjai által elkészített termékek előállítási folyamata, míg a háziipar e tevékenység végtermékeit mások számára is megrendelhetővé és megvásárolhatóvá teszi. A kisipari tevékenység pedig szakosodott, felszerelt műhelyhez kötött, ahol kézi szerszámokkal és mesterséges energiával meghajtott, egyszerű gépekkel folyt az árutermelés. Lényeges különbség még közöttük, hogy a házimunkát és háziipart szakképesítés nélküli, egy adott területen a közösségük által is elismert adottságokkal és kellő jártasággal rendelkező személyek űzték. A kisiparosok viszont szakképzettséggel rendelkeztek az illető ágazatban.

A felsoroltakkal szemben a kiállító alkotók olyan jó érzékkel és kézügyességgel megáldott szakemberek, akik választott foglalkozásukban tovább képezték magukat és az egykori házimunka, vagy kisipari tevékenység elvégzését mesteri szintre emelték. Kimagasló hivatástudattal rendelkeznek, választott szakmájuknak élnek, és a szerencsésebbek ennek műveléséből tartják fent magukat. A bemutatott termékek régi keletű, mára eltűnőfélben lévő foglalkozásformák gyümölcsei, ezért különleges néprajzi értékek hordozói és megjelenítői. Búvópatakként azok maradtak meg, amelyek termékeire igény volt, és előállításukat az ipari nem tudta helyettesíteni. Ezek közé elsősorban az igényes kivitelezésű, szemet gyönyörködtető, de gyakorlati szerepet is betöltő tárgyak, eszközök sorolhatók. A szeptember 29-ig látogatható kiállításon a faművesség és kovácsmesterség, fazekasság, nemezművesség, tojásírás, szövés, fonás, varrás és ékszerkészítés termékeit csodálhatjuk meg.