Előadás önrendelkezésünkről

Szerdán a Kézdivásárhelyi Nők Egyesülete székhelyén László György kalotaszegi író, költő, műfordító tartott előadást az 1952 és 1968 között létezett Magyar Autonóm Tartományról.

Fülöp Magdolna egyesületi elnök házigazdaként köszöntötte a megjelenteket, felidézve a László Györggyel való tízéves ismeretségük főbb mozzanatait. A rendezőként egykor a sepsiszentgyörgyi színháznál is tevékenykedő László György Vörösmarty Mihály Szózatával indította az estet, majd elmondta, sokat volt Székelyföldön, többek között 1970–1972 között kényszermunkán Balánbányán is dolgozott a bányában. Ismeri a tájat, mindig is érdekelte a székely kultúra, melyet az összmagyar kultúra egy lényeges területének tekint, és ragyogó embereket ismert itt meg, hangsúlyozta.

„Magyarságunk egyik történelmi epizódjáról szeretnék néhány mondatot mondani, arról az időről, amelyről sokan azt mondják, hogy felesleges volt, felesleges lenne, az önrendelkezésünkről, a Magyar Autonóm Tartomány megteremtéséről – indította előadását. Egy 1950-ben érvénybe lépett törvény értelmében az addigi francia közigazgatási rendszert a szovjet mintára bevezetett területi felosztás váltotta fel, így a járások és megyék helyét rajonok és tartományok vették át. „A négy székely megyét két tartományba osztották: Sztálin tartomány Brassó, vagy ahogy akkor nevezték, Sztálinváros székhellyel, és Maros tartomány Marosvásárhely központtal”.

1952. szeptember 21-én létrehozták a Székelyföld nagyobbik részét magába foglaló Magyar Autonóm Tartományt Marosvásárhely székhellyel. Az új területi egységbe Maros, Gyergyó, Csík, Udvarhely, Sepsiszentgyörgy és Kézdivásárhely rajonok tartoztak. „Ne higgyük, hogy ezt a román politikum nagyvonalúsága hozta össze. A Magyar Autonóm Tartomány létrejöttét maga Sztálin rendelte el, kijelentve, addig nem bólint rá az új román alkotmányra, amíg az nem írja elő a tartomány létrejöttét”, nyomatékosította. Megjegyezte, a tartomány létrejöttének „főkolomposa” a Neuländer Ernőként született Valter Roman (Petre Roman volt miniszterelnök édesapja – szerk.) volt. „Roman autonómiapárti volt, ahogy az erdélyi románság egy része is, akik szabad Erdélyt akartak”.

1960-ban átalakították a tartományt, déli részét elcsatolták, és hozzáadták a nyugati részen az addig Kolozs tartományhoz tartozó marosludasi rajont, így jött létre a nyolc évig létező Maros-Magyar Autonóm Tartomány. A Magyar Autonóm Tartomány végét az 1968-as, újabb közigazgatási átszervezés jelentette, amikor a ma is érvényben lévő megyékre tagolták az ország területét.

Végezetül a jelenlegi autonó­mia­törekvésekről így vélekedett: „Itt, a helyszínen könnyű hangzatos szavakat mondani, de ahhoz, hogy a megrögzött, lerobbant moralitású román politikum magáévá tegye az önrendelkezés mibenlétét, ahhoz szövetségeseket kellett volna szereznünk.” A folytatásban az előadó legújabb köteteit kiadó Kaiser Róbert Kolozs megyei tanácsos az észak-erdélyi megye egészségügyének fejlődéséről beszélt. A László György által előadott versekkel tarkított esemény szeretetvendégséggel ért véget.