Előrelépés múzeum-ügyben

Ez alkalommal nem a sepsiszentgyörgyiek százéves büszkeségéről lesz szó, hanem a most körvonalazódó, belátható időn belül megvalósítható Háromszéki Műszaki Múzeum létrehozásának lehetőségeiről.

Tulajdonképpen ennek elősegítésére, megvalósítására született meg a háromszéki hírközlési egyesület (Székelyföldi Hírközlési Örökség Egyesület – szerk. megj.), amelynek elsőrendű feladata a felgyűlt, évek során igen-igen meggyarapodott eszköztár megfelelő elhelyezése, kezelése és közkinccsé tétele. Erről szólt az a megbeszélés is, amelyet a múlt hét végén tartottak az egyesület ügykezelésében lévő Teletárban, amely tényleg telve mindenféle hírközlési eszközzel, olyan tárgyakkal, gépezetekkel, hangfelfogó és -közvetítő találmányokkal, amelyek nem évtizedek, de évszázadok során az embert segítették mondandói továbbadására, megörökítésére, átmentésére.

Célzatosan használom az átmentés szót, tudniillik ebben a tárházban minden működőképes. Hiába rozsdásodtak be, hiába töredeztek össze, a Csáky Ernő mérnök köré nap mint nap gyülekező önkéntesek igen nagy buzgalommal esnek neki a legkiaszottabb, szemétre való, de tulajdonosuk által felajánlott, véletlenszerűen felfedezett, padlásokról előkapart, de a tegnap még működött-szerű telefonoknak, rádióknak, gramofonoknak, patefonoknak, televízióknak és egyebeknek, amelyeknek oly erősen tudnak örvendezni az ide látogató iskolások és felnőttek.

A dohánygyár épületeinek egy része lesz minden bizonnyal az új lakhely, a Puskás Tivadar Szakközépiskolában ott marad ugyan az anyag jó része, ami az oktatás szolgálatában használható, de jelentősebb része új székhelyre vár. Ebben többek között teret nyerne – legalábbis ez az elképzelésünk – külön részként egy iskolamúzeum, amely a még teljesen el nem kallódott, tanintézetek dughelyein, családi otthonokban is még előszedhető taneszközök, régi tankönyvek, az oktatáshoz, iskolához kötődő, valaha talán iskolai segédeszközként használt, ma már felesleges kacatnak tűnő tárgy, fénykép, kézimunka, tanrend, tanterv. Úgy hiszem, gondolkodnunk kell a megye valamikori, de közelmúltbeli mesterségeire, a kisiparban használt gépekre, felszerelésekre. Ötleteket, segítő kezeket elfogadunk, s hogy ne a levegőbe beszéljek, példaként csak megemlítem Hunyadi László, Kiss Árpád, György Ferenc önkéntességét, valamint a nagyborosnyói Szilvási György nyugdíjas mérnök önzetlenségét, aki nem csupán értékes tárgyakkal jelent meg egyik nap, hanem szinte naponta bejár a Teletárba elektrotechnikai tudását is felajánlva.