Építészetről a 28. EMT-napokon

Az Erdélyi Magyar Műszaki Tudományos Társaság sepsiszentgyörgyi szervezete május 17–19. között huszonnyolcadik alkalommal is megszervezte az EMT-napokat, amelynek főtémája minden évben változó, ezúttal pedig az építészet volt: pontosabban Építészet és emlékezet. Otthon a városban.

A rendezvénysorozat nyitányaként a helyi távközlési kismúzeumba látogattak az érdeklődők, levezetésképpen a zeteváraljai víztározóhoz kirándult a társaság. A két esemény között a Míves Házban előadássorozaton hallhattunk több építészettel kapcsolatos értekezést.

A megjelenteket a helyi szervezet nevében Para Zoltán alelnök, illetve Szakács Zoltán elnök üdvözölte. Megemlékeztek az országos elnökség nemrég elhunyt tagjáról, Csibi Vencelről is. Megnyitóbeszédében Köllő Gábor, az EMT országos elnöke elmondta, mindig örömmel jön Sepsiszentgyörgyre az EMT-napokra, hiszen ez évente kétszer megrendezett esemény tartalmas programot és örömteli találkozásokat kínál.

Vitek D. Norbert az építészeti stílusokat és azok újításait foglalta össze, így meglepett azzal a kijelentéssel, hogy egyfajta betonfélét már a rómaiak is használtak, illetve többemeletes házakat (a mai tömbházak elődjeit) is építettek. Várallyay Réka művészettörténésztől megtudhattuk, hogy a háromszéki építészetbe hogyan szivárgott be a keleti és a nyugati művészet hatása: a nyugat-magyarországi stukkódíszek a miklósvári Kálnoky-kastélyon tűnnek fel, míg az altorjai Apor-kastély a közel-keleti épületdíszítésből és a szász falképekből egyaránt inspirálódott, gazdagon díszített virágos dekorációval kápráztatta el a kutatókat. Továbbá az elmúlt évek falkutatási eredményeiből derült ki, hogy a 18. századi háromszéki udvarházak külső homlokzata festve volt. József Álmos helytörténész a központ és az állomás környékén lebontott szentgyörgyi házakat idézte meg régi fotókkal, míg Birtalan Csilla, a város főépítésze a jövő fejlesztéseit vázolta – bár nem vállalkozott a hálátlan feladatra, hogy azok kivitelezési határidejét is megjósolja. Új hír azonban, hogy a prefektúra előtti sárkánydomb helyét végre rendezi a város: egy kövezett placcot alakítanak ki némi zöldövezettel.

Szabó Áron, a Székely Mikó Kollégium végzős diákja szerint a műemlék épületekben a fenntarthatóság érdekében fel kell áldozni egyes klasszikus megoldásokat, például az ólomüveg helyett napelemeket, a kőpadló helyett áramot termelő, kinetikus padlólemezeket lehetne tenni. Nagy Béla statikus mérnök régi magyar szakkönyvvel is dokumentálta, a város központjának talaja vizes, ingatag, így földrengésbiztos magas épületeket csak a megfelelő modern technológiákkal lehet, lenne szabad építeni. Végül Köllő Gábor a nagyvárosi közlekedés és a környezetvédelem kapcsolatát boncolgatta, ám sajnos, a lehetséges megoldások mindenike (az elektromos buszoktól, a metrón át, a lebegő mágnesvasútig) rengeteg pénzbe kerül, ezért nálunk a közeljövőben biztosan nem alkalmazzák őket.

Para Zoltán lapunknak elmondta, hosszú ideje dolgoznak azon, hogy a szervezet tagságát, amely többnyire még a város nagy múltú gyárainak mérnökeiből áll, fiatalítsák, de ma már kevesen vállalják az önkéntes munkát, amelyet feltételez a civil egyesülethez való tartozás