Erdély kevésbé ismert kuriózumai (11.)

Van egy város Erdélyben, magyarul Nagyszeben, németül Hermannstadt, románul Sibiu – de nevezték Cibinumnak is, amikor a latin nyelv volt divatban a hivatalos ügyiratokban, az első magyar királyok idején. Létét – mondjuk ki tisztán – egy magyar királynak köszönheti, nevezetesen II. Gézának, aki 1191-ben telepíti az első szászokat Erdélybe, hogy a gyéren lakott terület benépesedjen, élettel, munkával, kultúrával teljen meg. No meg az állandó barbár betörések ellensúlyozására is! Mert a terület, ahol Szeben gyökeret vert, a Fogarasi-havasok (akkoriban Besenyők Erdeje) északi előterében, a Kis-Szeben folyócska mentén és medencéjében, egyúttal a közeli Olt-áttörés (Vöröstoronyi-szoros) védelmét is szolgálta.

Hirdetés

Először Cipin néven említik egy pápai bullában, ami a Nagyszebeni Prépostságot hivatott megerősíteni funkciójában, lévén a 15. századig az erdélyi szász közösség egyházi központja – amolyan szász Gyulafehérvár-féle! A szabad királyi város (magyarul: csak a királynak tartoztak számadással) egyúttal Szebenszék központja is, hiszen a szászok is, akárcsak a székelyek, székekbe szerveződve éltek. És hála a szászok szorgalmának, mesterségbeli tudásának – hiszen mindenhez értettek, amihez csak hozzáfogtak –, a város rohamosan fejlődött, komoly versenyben a másik kiválósággal, Brassóval!

Szépségének, gazdagságának hamar híre ment, ezért nem volt mentes a Kárpátokon-túli hordák ismételt támadásitól, elég, ha csak kunokra, besenyőkre, tatárokra gondolunk, hogy a később megjelenő törökökről ne is beszéljünk. Ezért fejlődött igazi erődítménnyé a 15–17. századok folyamán, amikor falait már 40 bástya védte, és kettős körgyűrű vette körül. Mégis szükség volt Hunyadi János hathatós segítségére, aki 1442 tavaszán a vakmerő Mezid béget kergette el falai alól. És ami nem sikerült a török hordának, azt elvégezte 1566-ban egy tűzvész, amikor porig égett. Még a város 1529-ben alapított nyomdája is megsemmisült, amely az első volt Erdélyben. (Itt felsorolom az erdélyi nyomdák alapításának sorrendjét: 1529 – Szeben, 1535 – Brassó, Honterus, 1550 – Kolozsvár, Heltai, 1565 – Nagyvárad, 1567 – Gyulafehérvár.) Mondanom sem kell, hogy Brassó mellett az erdélyi szász reformáció második, nagy központja.

Nem volt elég a tűzvész, még 1658-ban is tartaniuk kellett a tatároktól, akik feldúlták az alig újjáépült várost, de ez nem akadályozza meg II. Rákóczi György fejedelmet, hogy rá egy évre ne támadja meg. (Nem ok nélkül, a szebeniek a Habsburgokkal trafikáltak!) Így esik meg, hogy a hanyatló erdélyi fejedelemség lemond a török védnökségről 1688-ban, és behódol I. Lipótnak, éppen Szebenben! És mivel ekkoriban Szeben Erdély fővárosának tekinthető, a kormányzó rendek itt választják fejedelemmé 1690-ben Thököly Imrét.

A Rákóczi-féle szabadságharc idején, illetve leverése után, 1703–1791 között („gubernium”) valóban a fejedelemség fővárosa, amelynek első szász kormányzója br. Brukenthal Sámuel. Az már csak hab a tortán, hogy 1848–49-ben ismét főváros. Ekkor foglalja el Bem tábornok rajtaütéssel, de a honvédség csak rövid ideig tarthatta meg. 1876-tól megyeszékhely. 2007-ben Luxemburg mellett Európa kulturális fővárosa, Klaus Iohannis polgármestersége alatt. Ekkor született újjá Szeben, és vált Románia legszebb, legmodernebb városává, amikor felújították a Kis- és Nagy-Piacot, a Huel teret, a város 18. századi színházát, ahol a filharmónia is helyet kapott. Ma kb. 155.000 lakosából 148.270 román, 3158 magyar, 2508 német és a többi más nemzetiségű (cigány, zsidó stb.) A lényeg, hogy 95% román, 2% magyar, valamivel kevesebb német…

Sétáljunk egyet a városban! Először is a régi Nagy-Piacra kell koncentrálni. Ez a régi Felső-Város, Szeben magja, a mostani főtér, németül Grosser Ring (Nagy-Gyűrű); aztán a Kleiner Ring-re (Kis-Gyűrű) vagy Kis-Piacra; mondják Alsó-Városnak is. A Kis-Piac a két városfal között foglal helyet, már amennyi megmaradt a falakból.

A Nagy-Piac látnivalói közül a Brukenthal Múzeumot Samuel von Brukenthal kormányzó építette 1778–88 között. Gyűjteményét az evangélikus egyházra hagyományozza. 1817-ben nyílt meg, mint múzeum a nagyközönség előtt. Kincseit 1916-ban Budapestre menekítik a román betörés elől, de 1919-ben visszakerülnek eredeti helyükre. 1946-ban a kommunisták államosították, és szabályszerűen kirabolják – azaz Bukarestbe viszik a műtárgyak jó részét. 2006-ban visszaítélik az evangélikus egyháznak. Leghíresebb gyűjteménye a képtár, ahol Van Eyck, Peter Bruegel, Tiziano, Jan Kupetzky és más hírességek festményei láthatók. Ezen kívül van egy több mint 300 ezer kötetes könyvtára, egy anatóliaiszőnyeg-gyűjteménye és egy 11 ezer cápafogból álló paleontológiai gyűjteménye.

A múzeumtól balra van a polgármesteri hivatal, mellette a katolikus templom, ami egyben a Kis- és Nagy-Piacot választja el. Tudni kell, hogy a kettő nincs egy síkban. A kicsi térben a nagy alatt van! A katolikus templom mellett látható a Várostorony. Mindezekkel szemben a négyszögű főtér túlsó oldalán egy csomó, szép polgári épület látható, köztük az oroszlános ház.

A Várostorony mögött egy lejtős utca megy le Kis-Piacra és a Huet térre. Fölötte egy vashíd: ez a Hazugok hídja Az a mese fűződik hozzá, hogy az itt áruló kofák nagyokat füllentettek, de aki itt ígért házasságot vagy örök hűséget, esetleg itt kötött üzletet, nem kellett komolyan venni, mert úgy sem tartotta be szavát, és még törvény elé se lehetett citálni! A Hazugok hídján nem volt tanácsos pénzt sem kölcsön adni! 1859-ben avatták fel, ma Szeben büszkesége. Van rajta egy érdekes címer: két keresztbe tett kard, tetején egy koronával. Ez a szász címer. Jelentősége: annak idején a szászok bizony elfogadták a magyar király és az erdélyi fejedelem fennhatóságát, amit aztán később annyiszor elárultak, elpártolva tőlünk.

A Hazugok hídja és a Franz Binder Néprajzi Múzeum a Kis-Piachoz tartozik. Ha a lépcsősoron vagy a Hazugok hídja alatt lemegyünk a Huet térre, azt arról ismerjük meg, hogy ott áll Szeben gyönyörű gótikus, eredetileg katolikus, most evangélikus Mária-temploma (épült 1332–1520 között). Mátyás király a feloszlatott kerci apátság vagyonát adta a szebeni szászoknak, hogy abból építsenek maguknak templomot, mert ha nem, ejsze’ be sem tudták volna fejezni. A kerci ciszterciták annyira kicsapongó életet éltek, hogy a különben nem túl prűd király, aki maga sem volt templomkapu, nem tűrhette a túlkapásokat, és kiűzette az országból a rendet.

Itt áll a régi városháza gótikus épülete (ma Történelmi Múzeum) és Georg Teutsch evangélikus püspök szobra, a templom kapujától jobbra. De ugyancsak itt, a Huet téren van a céhlegények régi szállása. Előtte egy faoszlop áll, benne néhány kacorral (bicskával), amit a vándorútra induló inasok hagytak az oszlopba szúrva.

Az egykori Vár utcában (most Gheorghe Coposu) áll a Bástyasor a várfalakkal. Köztük a Nagy-Rondella (ma színház és filharmónia), egy kövér, ovális bástya. De itt sorakozik a Haller-bástya, a Fazekas-torony, a Kádár-torony, a Fegyverkovács-torony is. A Bástyasorra a Nagy-Ringből valahol az oroszlános ház körüli egyik, keskeny, kis utcán lehet átvágni. Ha a főtér baloldali sarkán elindulunk egy széles sétáló utcán, ott találjuk a Római Császár nevű grandiózus szállodát. Szeben elegáns, régi szállodája. Ebben az utcában végig kiülős, napernyős asztalok vannak, utcai sörözőkkel, fagyizókkal, kávézókkal.

Az ortodox székesegyház kiesik a történelmi városrészből. Nem véletlenül…