„Érdemes itt élni”

Mondhatni észrevétlenül telt el három óra kedden este Erdővidék Múzeumában, a magyar kultúra napja alkalmából szervezett kiállításmegnyitón, majd az azt követő könyvbemutatókon. Nyilván azért, mert a kiállított fotókkal nem győzött betelni az ember, és sok érdekességet mondott a kiállító művész, a székelykeresztúri Czire Alpár is. Szintén lebilincselte a hallgatóságot Csinta Samu előadása nemrég megjelent két könyvével kapcsolatban, melyek az erdélyi főnemesi családok életébe engednek betekintést.

Czire Alpárt a múzeum munkatársa, Hoffman Edit köszöntötte, elmondva róla, hogy már gyermekkorában ismerkedett a fotózással, tíz éve foglalkozik alaposabban fényképezéssel. A művész ötven darab fekete-fehér fotót hozott Barótra, azokon a Hargita megyei Énlaka falu mindennapjai elevenednek meg, az ott élő, javarészt idősebb emberek egy-egy életkockájának, elkapott pillanatának megörökítése révén. „Az életet szerető és tisztelő arcokkal találkozunk a képeken” – fogalmazott a méltató.
A fotóstól megtudtuk, hogy a fényképezést a világ megismerésének módozataként fogja fel, és kifejtette, hiába készül ma a modern, mindenki által hozzáférhető technikának köszönhetően több millió kép óránként, igazából a gép mögött álló embereken és szemléletükön múlik, mennyire lesznek azok értékesek, önálló életre hivatottak. Az Erdővidék Múzeuma Kászoni Gáspár Termében kiállított képek igazolják: az erdélyi falusi embe­rek, a maguk időtlenségében, a sors adta térben, gyötrődő, de egyszerű örömöt is árasztó arcaikkal azt mutatják, érdemes itt élni, ezen a hol árnyékban, hol fényben mutatkozó, de mindig a remény erejétől sugárzó szülőföldön. A kiállítás február 24-ig látogatható.
Miután Demeter László múzeumigazgató őt köszöntötte, Csinta Samu bevezetőként azt taglalta, miért határozott úgy, hogy könyvet ír az erdélyi arisztokráciáról, azokról a főnemesi családokról, melyek 1990 után a hazatérés, egykori birtokaikon az élet újrakezdésének lehetősége mellett döntöttek.
– Igazából 1949-ig, az államosítás pillanatáig kell visszamenjünk az időben, ha meg akarjuk érteni sorsuk alakulását – mondta.
Két kötetben a szerző tíz főnemesi család történetének kockáit tárja elénk, akik immár tevékenységeikkel erdélyi magyar társadalmunk részeivé váltak, csakúgy, mint az általuk épített számos gyönyörű kastély, melyek közül sok Erdély ékköveként díszeleg ma is.
– Ami régi, nem feltétlenül kacat, hanem elsősorban érték. Ha könyveimmel elértem azt, hogy ezekre a kastélyokra kíváncsiak legyünk és megnézzük őket, akkor már nem volt hiábavaló a munkám. Az ő történelmük a mi történelmünk is – összegzett a szerző.