Évelő lángok és a 7

Czegő Zoltán
Évelő lángok

Most hidd el nekem, amit mondok.
Nem földrengés fölötti dombok
hágnak ránk, hanem idegenek.

Jajunkat viszik égre a lányok.
Könnyel édelik kenyeredet.
Sosem leszünk mi katalánok.

B. Kovács András
Kormányfő

Fűt-fát ígér – majd fügét mutat.
Szélhámos lenne tán?
Á, dehogy! Miniszterelnök,
A választottak választottja ő!
Vág pléhpofát, majd markába röhög,
Cinizmusa nem, csak tüdeje köhög.

Egy miniszterelnök-helyettesre

Hát ez mégiscsak furcsa
Kend úgy fekszik mint egy hurka
S másnak a serpenyőjében sül –
Kendhez népe foga nem fűl.
Nem bizony!

’89 – huszonnyolc év múlva

A nagy esély bíz sebtibe’
Elúszott a nagy semmibe
Más útra lökött… így igaz
De teléből nem lett tavasz
Az elszippantott fiatalság
Után omlásnak indult ország
Lettünk s akár kívánt halat
Úgy fogott ki Horgász Nyugat

Ki fogyaszt el most már nem kérdés
Elmaradt mint a leánykérés
El a házasság s egyetértés
Csábítás után terhesen
Vonszolja magát a jelen
Erdélyi magyar szédül partján
Kutya szőrén akadt bojtorján

Zubreczky Antal
A 7

Mért kezdődik pechesen (mint rendesen) a hétfő?
A csülök kemény marad, a pityóka meg szétfő?

Ez még semmi ahhoz képest, amit hoz a kedd:
Közel van a guta már, mint Vásárhelyhez Jedd.

Zötyögtet az élet útján, mint egy tragacs verda,
Nincs egy ép csont bennem, és még el sem múlt a szerda.

Egy épkézláb verset nem, pénzt annál többet költök,
Marad holnapra a semmi, ez volt a csütörtök.

A jó dolgok, sajnos, csakis másokkal történtek,
Egy lakatlan szigeten jobb lett volna a Péntek.

Miért éppen péntek után jön sorra a szombat?
És miért tart több eurót erszényében egy wombat?

Bezárja e gyászos hetet – fekete márványlap –,
És már hétfőre emlékeztet: esős vasárnap.