Feladatunk a Kárpát-medencében

„Aztán nemcsak anyagi, de szellemi létünknek is kell valami táplálék… Mi ösztönözhet szépre, nagyra nemzetet inkább, mint derék ősök múltjának látható jelekben visszavarázslása …” – ezt nem más, mint gróf Kálnoky Dénes írta 1854-ben. Azért vagyunk ma itt, ilyen szép számban jelen, hogy „derék” elődünk, Kálnoky Dénes „múltjának látható jeleket” hagyjunk.

Mert bizony derék főember volt Dénes bátyánk! Iskoláit a kézdivásárhelyi Kantában kezdte, majd Bécs és Kolozsvár következett. Amikor 1847-ben konzervatív gondolkodása miatt felmentették az Alsó-Fehér vármegyei főispánságból, jobbágyai, mert szerették, megválasztották nemzetőr-kapitánnyá.

1848-ban önkéntes lovascsapatot alakított, és részt vett a sepsiszentgyörgyi ütközetben. Ott volt az agyagfalvi népgyűlésen is, forradalmi tevékenységéért az osztrákok elítélték, majd amnesztiát kapott. Miklósvári kastélyát feldúlták az ágostonfalviak, de ő helyreállította a rendet.

Ezen túlmenően lovazott, vadászott, szerette a nőket – őt is szerették a nők! –, mulatott. Az élet élvezete mellett tudott alkotni is. Művelt, korának kiemelkedő értelmiségijeként maradt meg emlékeinkben.

Nemcsak olvasott, hanem írt is. Számos írása jelent meg önálló kötetben vagy különböző folyóiratokban. Mint író tagja volt a Kisfaludy Társaságnak és a Kemény Zsigmond Társaságnak. Miklósvárszéki főnemesként mint földrajzi utazót is számon tartja a tudományos élet.  

Háromszék vármegyének főkirálybírája volt, alapítója a Székely Művelődési és Gazdasági Egyesületnek.

Szóval, mint mondta ő is másokról, mint ahogy állítom én is róla: művelt, bátor, derék ember volt Kálnoky Dénes.

Nekünk, a ma élő utókornak egyik legfontosabb dolgunk, hogy „a kötelező napi robott” mellett székely közösségünk történelmi tudatát ne csak ébren tartsuk, hanem folyamatosan bővítsük. Székelységünk kollektív emlékezete és tudása a múltról megalapozza és erősíti az önazonosságunkat, identitásunkat és jövőbeli cselekvéseinket is.

Az a mozgalom, amelyet évekkel ezelőtt indítottunk el, magában foglalja a jeles történelmi eseményekről, személyiségekről és folyamatokról alkotott elképzeléseket, értelmezéseket és azt az érzelmi többletet, ami megkülönböztetett más népek fiaitól.

Azt az érzést, amitől azok vagyunk, akik.

Azt az érzést, amitől több levegő kerül a tüdőnkbe, egyenesebb lesz a gerincünk, amitől felemelhetjük bátran a fejünket.

Az ilyen és hasonló események nem csak abban segítenek, hogy könnyebben meghatározhassuk magunkat, hanem módot adnak arra, hogy értelmezzük és értékeljük a saját nemzetünk történelmi eseményeit és az azt alakító személyeket.

A történelmi tudat megőrzése segít fenntartani a történelmi-kulturális örökségünket, segít megérteni és megértetni másokkal is, hogy ezer-ezerötszáz ével ezelőtt nem radinába jöttünk ide a Kárpát-medencébe. Azért jöttünk, mert feladatunk van.

És ezt bátran mondom, amikor Barót első írásos említésének 800. évfordulóját ünnepeljük. Mondom ezt Miklósváron, amely Ajta mellett Székelyföld legrégibben dokumentált települései közé tartoznak.

Vannak országok, amelyek tíz- vagy éppen százévesek. Azokhoz képest itt egy több mint 800 éves múltat viszünk tovább. Bizonyára Önök is érzik ezt a hatalmas távlatát az időnek.

Legyenek is büszkék rá! Legyünk büszkék múltunkra és jeles személyiségeinkre!

Tamás Sándor

(Elhangzott Miklósváron, gróf Kálnoky Dénes szobrának avatásakor)