Felkelés és következményei

János Zsigmond az általános felfordulás közepette, május közepén követeket küldött a székelyek táborába: miért késlekednek hadaihoz csatlakozni? Akkor már Görgényben és Régen környékén egy kétezres székely csapat udvarházakat dúlt fel, egyik célpontjuk egy, a vármegyei területről beköltözött nemes háza volt. A székelyeket Gyepes Ambrus, Nagy György és Bán András hadnagyok vezették. Május végén összecsaptak Majláth Gábor fogarasi kapitány seregével, aki jellemző módon kezdetben bujtogatta őket, de utóbb jobbnak látta a fejedelem pártjára állni. Majláth alulmaradt, de mégis be tudott vonulni Udvarhelyre. A fejedelem csapatot küldött a Vásárhely melletti ákosfalvi réten táborozó másik székely sereg ellen, melyet Bán András vezetett. Ezt a sereget Kisgörgénynél szétverték. Egy nagyobb sereg Holdvilág mellett táborozott, de ebben belső ellentét támadt, s az előkelők nyomására végül a katonák maguk fogták el Nagy Györgyöt és Gyepesi Ambrust, s a sereg magától feloszlott. Igaz, a fejedelem úton volt már feléjük egy húszezres sereggel, így azonban harcra már nem került sor. János Zsigmondnak június 1-én sikerült fegyverszünetet kötnie Habsburg Ferdinánddal, s megszilárdult helyzetében keményen leszámolt a felkelés vezéreivel, karóba húzatta őket, sokaknak orrát-fülét vagy kezét vágták le a kor szokása szerint, több előkelőt várfogságra ítéltek. Június 20-ra Segesvárra országgyűlést hívtak össze, ahol a főnépek és lófők kötelesek voltak személyesen megjelenni, a székek külön 16-os küldöttséggel voltak képviselve.
Az országgyűlésen a közösség számot kellett, hogy adjon arról, miért kelt fel uralkodója ellen, panaszait székenként és írásban kellett, hogy beterjessze. Érdekes, hogy főleg a primorok, a főnépek zsarnokoskodását és kár­okozását sérelmezték, jeleképpen nemcsak a felkelés kudarcának, hanem annak is, hogy a belső megosztottság mennyire előrehaladott volt már. A helyzetüket szabályozó segesvári végzéseket a következő részben ismertetjük.