Festőfejedelmek alkotásai

Több mint háromezer műtárgyának legjavából nyújt ízelítőt a kultúrára éhes közönségnek a Székely Nemzeti Múzeum kedd este megnyílt Panteon című kiállítása, amely egyúttal az intézmény búcsúrendezvénye is. Jövő esztendőben kezdődő teljes körű felújítása miatt ugyanis a Kós Károly által tervezett főépület kapuja három éven keresztül zárva marad a látogatók előtt.

A Budapesten és Csíkszeredában is nagy sikerrel bemutatott tárlatot tisztelgésnek szánták Sepsiszentgyörgy és Háromszék művészetkedvelő közönsége előtt. A Panteon jelentése ógörög nyelven istenek találkozóhelye, melynek értelme ebben az esetben festőfejedelmek találkozóhelyére módosult. A bemutatott alkotások ugyanis legnevesebb, a földi létből eltávozott képzőművészeink immár lezárt életműveinek gyűjteményéből származnak – mondta a jelenlévők népes táborát köszöntő Vargha Mihály múzeumigazgató.

Tamás Sándor, a múzeumot fenntartó megyei tanács elnöke Háromszék legrangosabb kiállításának minősítette a Panteont, megjegyezvén, hogy mi értjük a műalkotások üzenetét. Szerinte az sem véletlen, hanem tudatos építkezés eredménye, hogy mára Sepsiszentgyörgy kiérdemelte a Székelyföld kulturális fővárosa megtisztelő címet. Nem véletlen, hiszen a művelődési intézményeket fenntartó városi és megyei önkormányzat különös gondot fordított ezek fejlesztésre és ez a hozzáállás nem fog megváltozni a jövőben sem. Kós Károllyal együtt hiszik és vallják ugyanis, „hogy mégis megmaradtunk, sőt megszaporodtunk ezen a földön, azt talán leginkább kultúránknak, nemzetünk kulturképességének köszönhetjük. Tudtunk nemcsak javakat elélni, de tudtunk javakat produkálni. Javakat, amelyek megállották helyüket a világversenyben. Gazdasági és kulturális értékeket. És tessék elhinni, ezek a termelt és nemzetünk által forgalomba hozott javak sokkalta jobb fegyvereink voltak a múltban minden ellenségünk ellenében, mint öldöklő szerszámaink.”

A kiállítást szakmailag méltató Kovács Árpád művészettörténész saját benyomásaira hagyatkozott az alkalom ihlette véleménye megfogalmazásakor. Örvendetesnek és szükségesnek tartotta a tárlat létrehozását és bemutatását, hiszen olyan székelyföldi művészek alkotásait vitte a nagyközönség elé, akik nélkül a magyar képzőművészet nem lenne teljes. Mint ahogy az irodalom sem Mikes Kelemen és Benedek Elek, illetve az 1848-as hősök névsora Túróczi Mózes és Gábor Áron neve nélkül. Gondoljunk csak a magyar portréfestészetet megteremtő Barabás Miklósra, akinek a kor nagyjainak arcképeit köszönhetjük. Vagy a szintén kiváló arcképfestő és grafikus Gyárfás Jenőre, akit többek között a Tetemrehívás és Gábor Áron halála a kökösi csatában című festményéért is tisztelhetünk. Mindkettő emberfeletti akadályokon küzdötte át magát az érvényesülés, valamint elismerés felé vezető úton, és révbe különböző módon segítették és támogatták szülőföldjük szellemi törekvéseit. De nem feledkezhetünk meg a szobrászművész Jecza Péterről sem, hogy csak a háromszéki születésűek közül említsünk néhányat, mert a felsorolás még hosszasan folytatható – hangsúlyozta a szakember.

A december végéig látogatható kiállítás megnyitójának hangulatát Gábor Szende és Ferencz Tihamér, a sepsiszentgyörgyi Plugor Sándor Művészeti Líceum tanára, illetve diákja átszellemült csellójátéka tette még felemelőbbé.