Figyelmet érdemlő munkák a 34. ünnepi tárlaton

Vasárnap délben a kézdivásárhelyi Incze László Céhtörténeti Múzeum időszakos kiállítótermében nyitották meg az 1848–49-es forradalom és szabadságharc emlékét megidéző, a Petőfi 200 emlékév előtt tisztelgő, április 4-éig látogatható 34. ünnepi tárlatot.

A jelenlévőket dr. Dimény Attila múzeumigazgató köszöntötte, kihangsúlyozva, az idei tárlat különlegességét. „Idén a magyar forradalom és szabadságharc 175. évfordulójára emlékezünk, emellett Petőfi Sándor születésének 200. évfordulóját ünnepeljük. A múzeum a Petőfi-emlékévhez csatlakozva az ünnepi tárlat témájaként nagy költőnk alakjának a megidézésére kérte fel a Kovászna- és Brassó megyei magyar művészeket”, hangzott el beszédében.

Tamás Sándor, Kovászna Megye Tanácsának elnöke megjegyezte, ötven éve látogatja a céhtörténeti múzeum márciusi tárlatait és számára jólesik azt érezni, „milyen szerencsés az a közösség, amelynek mindig vannak inspirációi, elképzelései, amelyben mindig van erő és kitartás ahhoz, hogy tud saját hagyományt teremteni.”

A tárlatot méltató dr. Borcsa János irodalomkritikus az alkalomhoz írt, a tárlat katalógusában Előhang a Petőfi-tárlathoz címmel közölt esszéjét olvasta fel a jelenlévőknek. Ebben a nagy költőről többek között eképpen ír. „A huszonkét éves fiatalembert foglalkoztatta, hogy költőként eléri-e, hogy a haza fiának nevezzék majd, illetve az, hogy népe a felemelkedés, a haladás vagy a hanyatlás történelmi küszöbén áll-e?”

Az irodalomkritikus Petőfi egyik legsikerültebb ábrázolásáról is szólt. „A magyar nemzeti költő szerepére készülő, s a hazafiság érzésétől áthatott fiatalembert ismerhetünk meg Barabás Miklós Petőfit ábrázoló derékképét szemlélve. A hátratett kezű, egyenes testtartású ifjút magyaros felöltőben, zsinóros atillában, rojtos végű nyakkendővel, komoly arccal és távolba néző ábrándos tekintettel ábrázolja az 1845-ben, Vahot Imre lapszerkesztő kérésére készített Barabás-portré, amelyet a kortársak sikerültnek tekintettek.”

Befejező gondolatait Barabás Miklósnak az arcképfestésről alkotott nézete köré építette, mely szerint történelmi személyiségek esetében az ábrázolt alaknak nem a valósághoz kell hasonlítania, sokkal inkább egy adott eszme kifejezése kell, hogy legyen. „Esetünkben ez a nemzeti forradalmár költő eszméjét jelenti. Úgy érzem, ma is különb-különb eszméknek a megidézése történik meg itt a szemünk előtt, illetve történt meg számos műteremben egy felhívás nyomán, amelyre a megszólított, régiónkhoz kötődő művészek Petőfi habitusából és hagyatékából kiindulva figyelmet érdemlő, komoly munkákkal válaszoltak” – hangsúlyozta.

A Szellemét a tűz nem égeté meg című tárlaton harminc művész: Albert Levente, Ábrahám Imola, Ábrahám Jakab, Balázs István, Bartha Árpád, Bartha Bíborka, B. Hajdú Enikő, Csutak Levente, Deák Barna, Deák M. Ria, Éltes Barna, Gábor Balázs, Hervai Katalin, Ilés-Muszka Rudolf, Jakabos Olsefszky Imola, Koszta Ervin, Mattis-Teutsch Waldemar, Miklóssy Mária, Nagy Lajos, Petrovics István, Sárosi Csaba, Sárosi Mátyás Zsolt, Simó Enikő, Szabó Kriszta, Szász Edit Melinda, Székely Géza, Vajna László, Vargha Mihály, Vetró András és Vetró B. Sebestyén András – vegyes technikával készített harmincnyolc alkotása látható. Az eseményen Józsa Irén és Nagy-Babos Tamás tanárok szavaltak, Jakab Nóra, a Nagy Mózes Elmélet Líceum tizedikes diákja, a Zúg Március című szónokverseny második helyezettje is szólt a jelenlévőkhöz, a rendezvényt a Fórika Balázs karnagy vezette és Héjja Ágnes zongoratanár által kísért Cantus Kamarakórus előadása foglalta keretbe.