Főhajtás a doni hősök előtt

A Don-kanyarban 1943. január 12- én végrehajtott orosz támadás és az így kikényszerített visszavonulás következtében életét vesztett, illetve nyomtalanul eltűnt mint­egy százezer magyar katonára emlékeztek csütörtök este a sepsiszentgyörgyi Belvárosi Református Templomban, pénteken a sepsiszentgyörgyi Hősök temetőjében, szombaton a katrosai kettős keresztnél.

A Történelmi Vitézi Rend sepsiszéki állománya által szervezett csütörtöki főhajtás istentisztelettel vette kezdetét, melynek során nt. Papp Attila fohászkodott, hirdetett igét, és mondott imát az elhunytakért. Az irányunkba megnyilvánuló isteni gondviselés legkézenfekvőbb bizonyítéka, hogy nemzetünk e tragédia után is képes volt talpra állni – vélekedett a lelkipásztor.
A történteket vitéz Nagy Zoltán idézte fel, és hívta fel a figyelmet a tragédiát övező tévhitekre. Például arra, hogy a több mint 200 ezer fős hadsereget eleve a feláldozás szándékával küldték a Don-kanyarba, Hitler kedvéért. Felszerelésük ugyanis, szemben az oroszokéval, akiket Amerika látott el, valóban hiányos és korszerűtlen volt, az adott helyzetben viszont csak erre volt lehetőség, a frontra való kivonulás nem Horthy döntése, hanem Hitler parancsa volt.
Végezetül a Magyar Férfidalárda korabeli katonadalokat adott elő, majd a megemlékezők fáklyás menete a templomkertben felállított II. világháborús emlékműhöz vonult. Itt a Történelmi Vitézi Rend, a Vitézi Rend, a Magyar Erdélyért Egyesület, a Magyar Polgári Párt és a Székely Virtus Hagyományőrző Egyesület képviselői helyezték el az emlékezés koszorúit. A Vitézi Rend erdélyi törzskapitánysága péntek délután a sepsiszentgyörgyi Hősök temetőjében általuk állított emlékműnél rótta le kegyeletét a Don-kanyar hősei előtt.
Szombaton a Katrosában levő kettős keresztnél is megemlékeztek a doni csatában elesett vagy fogságba esett honvédekről, egy tizenöt fős csapat gyalog tette meg az utat Kézdivásárhelyről. A katrosai csárdánál találkoztak a Történelmi Vitézi Rend kézdi-, sepsi-, csík- és bardoc-miklósvárszéki állományának tagjaival, kiegészülve a Székely Virtus Hagyományőrző Huszár­egyesület és a Kézdiszéki Székely Tanács képviselőivel, valamint más környékbeli megemlékezőkkel a bellői emlékhelyhez vonultak, ahol elsőként vitéz Szima Csaba a Don-menti harcok történetét idézte fel. Vitéz dr. Ambrus Ágnes, a rend kézdiszéki állományának kapitánya az élő emlékezet és lelkiismeret keresztjének nevezte a 2013-ban a 24. székely határvadász zászlóalj emlékére állított kettős keresztet, hangsúlyozva a küzdelmes múlt felvállalásának kötelességét: „Történelmébe beleszületik az ember. Sokszor ez nem a legszebb, legkönnyebb ajándék, ellenkezőleg, a legnehezebb. Aki ezt az ajándékot, bármilyen nehéz, nem értékeli, és abban a tévhitben él, vele kezdődött el minden, nem érdemel tiszteletet” – vélekedett Ambrus Ágnes. A megemlékezés Mike Bernadett alkalomhoz illő szavalatával,  nemzeti imáink eléneklésével és koszorúzással ért véget. (Lásd még írásunkat a 7. oldalon.)