A hagyományokhoz hűen január 13-án, szombaton a Kászonok és Kézdiszék közötti Katrosában ismét fejet hajtanak a doni katasztrófa hősei emléke előtt. A helyszín ezúttal is a megyehatárnál felállított apostoli kettős kereszt, mint ahogy a szervezést is változatlanul a Történelmi Vitézi Rend kézdiszéki állománya vállalta magára.
A Történelmi Vitézi Rend kézdiszéki állománya idén ünnepi főhajtást, illetve koszorúzást tervez a Katrosában általa felállított apostoli kettős keresztnél, ahol szokás szerint hagyományőrzők is tiszteletüket teszik, de természetesen minden érdeklődőt örömmel látnak. Ezzel az 1943 januárjában a Don-kanyari harcokban példamutató helytállást tanúsító, hősi halált halt magyar honvédek emlékének kívánnak adózni. A megemlékezést bajtársi piknik és beszélgetés zárja.
Amint azt az édesapját ugyancsak a második világháborúban elveszítő Laczkó Áron tb. székkapitány lapunknak elmondta, a szombaton 11 órakor kezdődő eseményen alkalomhoz illő katonadalokat ad elő Gáspár Anett és Gáspár Adorján, a kézdiszentkereszti általános iskola tanulói, akiket Gábor Judit tanár készít fel. Megemlékező beszédet v. dr. Ambrus Ágnes tb. székkapitány mond.
Az eredetileg mintegy 207 ezer főt kitevő magyar 2. hadsereget 1942. április 17-e és június 27-e között vezényelték ki a keleti frontra, előrevonása a Don vonalához 1942. augusztus 25-re fejeződött be. Novemberben további 35–36 ezer fős kontingenssel pótolták a veszteséget, illetve próbálták – sikertelenül – leváltani az állomány egy részét. Közel egyéves harci tevékenysége során a magyar 2. hadsereg 127–128 ezer fős veszteséget szenvedett el, a legtöbbet nyilván a szovjet hadsereg által 1943. január 12-én indított Osztrogozsszk–Rosszos hadművelet következtében. Ebbe a veszteségbe beletartoztak a munkaszolgálatosok, a közel 50 ezer sebesült és a 27–28 ezer hadifogoly is; ez utóbbiak közül nyilván kevesen tértek haza.
Egy igazságtalan támadó hadjárat részeseként vágóhídra vezényelt szegény magyar emberek! Szegény ottveszett megannyi férfi (apák, fiak)! Szegény árvák, szegény édesanyák, édesapák! Ha rájuk emlékeznek rendezvényeken és írásban és tudatosan kerülgetik a tényeket, csak maszatolják a tragédia valódi okát most, annyi év távlatából, lényegében mélyen megsértik e sok áldozat emlékét és a tájékozottabb olvasótábort. Hitelét vesztett álszent színjátszás. Hideg számítást tükröz csak az a mód, ahogy az olvasó elé tárják, hogy kétszázezer katonát számlált a magyar hadsereg, amit a keleti frontra vezényeltek, a Don folyó vonulatához. A dátumok, a hadseregmegnevezések előszeretettel felvannak tüntetve, de ami a vezénylők kilétét illeti, hogy kik, ki ellen vezényelték őket és miért, arról nincs egy szó sem. Az elhallgatásnak egy másik példája az a mondat, miszerint a magyar hadsereget akkor érte a katasztrófális veszteség, amikor a szovjet hadsereg elindította a hadműveletét. 1942 júniusától 1943 januárjáig mit csinált a magyar hadsereg, csónakázott a Don vízén, kaszálta a beérett gabonát a csendes folyó árterületén, amíg a szovjet hadsereg megnem támadta? Már elnézést kérek, de erre is lehet gondolni, ha nincs feltüntetve, hogy miért voltak odavezényelve. Miért nem kell tudja a székely olvasó, az ártatlan hősök utódai a teljes történetet?!
Horthy Miklós szövetségre lépett Adolf Hitlerrel, és abban a reményben, hogy visszaszerezheti Magyarország trianoni döntés által elvesztett területeit,(meg hálaként, hogy egy kis részt vissza is kapott) belépett a Hitler által kezdeményezett támadó, a Szovjetúniót leigázni számító háborúba, annak dacárca, hogy előtte Hitler és Sztálin aláírták a kölcsönös, egymás megnemtámadását szentesitő egyezményt. Tehát a magyar hadsereg 1942 nyarán megtámadta Szovjetúniót. 1943 januárjában Szovjetúnió hadművelete lényegében az ellentámadás kezdete volt(a szomszéd visszaütött). A hősök emléke előtti tisztelgések alkalmával a tanulságok levonására kellene fektetni a hangsúlyt, éspedig arra, hogy bármilyen nemes egy cél, ha azt mások gyilkolásával akarják elérni, a Gondviselés általában nem kedvez a támadónak. A százezernyi katona és azok családja látta a kárát. (Horthy szépen megöregedett és természetes halállal távozott az élők sorából a portugál tengerparton) Azután lehet tanítani a katonadalokat is a felnövekvő nemzedéknek.