„Frontember vagyok, nem énekes”

Szendrey Zsolt a legendás Sex Action frontembereként vált ismertté, de azt kevesen tudják, hogy zenei pályáját dobosként kezdte. Az énekessel a Zorall erdélyi turnéjának kézdivásárhelyi állomásán beszélgettünk.

– Mikor, hogyan indult a zenei pályafutása?

– 1982-ben nem rockénekesként, hanem alternatív dobosként kezdtem. Olyanokkal játszottam együtt, mint Szűcs Pista a Kormoránból és Móré Miki a Madarakból, aztán 1990-ben jött a Sex Action.

– Aztán a dobverőket mikrofonra cserélte…

– Rájöttem, hogy az énekesnek sokkal több csaja van, és nem kell koncert előtt meg utána pakolnia. Egyébként nem vagyok énekes, frontember vagyok.

– Magyarországon úttörőnek számított a Sex Action a dirty (mocskos, koszos – szerk.) rock műfajjal.

– Abszolút. A ’80-as években a diszkózene óriási teret hódított, majd 1988-ban valamiért előkerült a Born To Be Wild (Steppenwolf – szerk.), ismét feltűnt a színtéren Alice Cooper, megjelent az L. A. Guns, a Guns ’N` Roses meg Zodiac Mindwarp. Egyetlen buli erejéig akartunk összehozni egy zenekart, írtunk pár dalt, azonban annyira frankón sikerült a dolog, hogy egyben maradtunk. A Sex Action március 16-án volt 27 éves, évente 4–5 bulit nyomunk, de ezek kiemelt események.

– A zenekar rászolgált a dirty rock címkére…

– Valóban, volt, hogy három hónapig nem fürödtünk. Huszonnyolc napos turnét nyomtunk, és nem szállodában aludtunk, hanem egy 1200-as Zsiguliban meg vasutas-szállókon. Olyan lepattant zuhanyzók voltak, hogy te sem fürödtél volna! A végén már sportot űztünk ebből, így a mocskos rock and roll, amit kitaláltunk, teljes mértékben hiteles volt, olyan büdösek voltunk, hogy borzasztó.

– A nőket ez nem zavarta?

– Az a durva, hogy inkább vonzotta őket! Nagy Feró ennek annyira nem örült, mert a Ricse-közönség csaj részét levadásztuk. Nagyon új volt odahaza az általunk játszott, Led Zeppelin alapokra épülő modern zene. Matyi (Mátyás Attila, a Sex Action gitárosa – szerk.) felügyelte a zenét, és mindig mondta, ne az legyen az első, hogy baromi koszosak vagyunk és be vagyunk rúgva, hanem legyen jó zene is mögötte.

– A Sex Action-ből aztán Action lett, és hardcore-ra hangolt át a banda, ami akkor merész húzásnak minősült.

– Ez nagyrészt azért történt, mert mindig azt csináltuk, amit akartunk. Ganxsta Zolee volt az imázs-felelős, és egyik nap még veszkó (western) csizmában, farmerben, kockás ingben jött próbára, következő nap meg Los Angeles Raiders-mezben, fordítva föltett baseball-sapkában jelent meg, és a rapről beszélt. Néztük, Úristen, ez hülye, mi történt vele tegnap óta? 1993 körül azért már jött a Faith No More meg a Biohazard, amelyek hatást gyakoroltak ránk. Emellett azt mondtuk, nem érdekel, mit mond az akkori kiadónk, az EMI, mi azt tesszük, amit akarunk, és nekünk akkor actionözni volt kedvünk. Ezt akkor még meg lehetett csinálni. Mindenesetre azt a kialakított réteget, amely megszerette a Sex Actiont, nagyon gyorsan sikerült leépíteni és átcserélni egy teljesen új nemzedékre. Hozzátenném, a rocktörténelemben kevés olyan zenekar volt, amelyik önmagából kettőt kreált.

– Az Action két albumot jelentetett meg az eredeti felállásban (Összeomlás – 1994; Terror – 1995), majd a tagok kezdtek lemorzsolódni.

– Először Matyi mondta azt, hogy ő ezt nem akarja folytatni. Aztán Zolee kezdte a Kartelt, amit még velem alapított. Akkoriban azonban még nem volt bevett szokás, hogy az ember több zenekarban játsszon, döntenem kellett, így az Actionben maradtam. Az Összeomlás után az önpusztítás rendesen ment, mondhatni a pokol alját is megjártuk, amibe rengeteg zenész barátom belehalt. Onnan azért nem volt egyszerű felállni.

– Aztán jött a Zorall…

– Amikor az Action-fejezetet 2002-ben lezártam, Barbaró Attila (gitáros, Zorall, Junkies) mondogatta, hogy zenéljünk együtt, így hoztuk össze a Zorallt. Néha felteszik a kérdést, melyik az igazi, melyik zenekart szeretem a legjobban? Erre azt mondhatom, hogy a Zorall egy iszonyú zenei játék, a Sex Actionnel jó előhozni a szexuális témákat, meg a bluest, míg az Actionben jó kitombolni magamat. Ezek mellett ott van még a Macskajaj, a Zorall akusztikus, vagy inkább kocsmaverziója. Ha bármelyik nem lenne, hiányérzetem támadna.

– Milyen a mai Action, illetve a Sex Action?

– Az Action átalakult, már csak én vagyok a régi verzióból, de a Sex Action az eredeti felállásban nyomul, és nagyon beleégett az emberekbe, 27 év után is nagyon jók a bulik. Közben nemzedékek nőttek fel, de az Actionnel is úgy van, hogy akik 1994-ben meghallották az Összeomlást, odajönnek koncerten, és elmondják, milyen hatással volt rájuk. Sokaknak teljesen átalakította az életét. Voltak, akik mélyre süllyedtek, akár kábítószer, akár egyéb bűnügyek miatt, és rendkívül jóleső érzés tőlük hallani, hogy ezek a zenék adtak nekik erőt.

– Új album várható-e a Sex Actiontől?

– Igen, épp a Zorall erdélyi turnéja előtti napon Matyinál voltam, és a 2013-as Olaj a tűzre lemezről két nótát fölénekeltem. Voltak konfliktusok 27 éven keresztül, és Matyival nagyon eltávolodtunk egymástól, de a Sex Action újra összehozott minket, és úgy vélem, ember az, aki nem a sérelmet hordozza egy életen át magában, hanem megérti, hogy a barátja miért távolodott el tőle. Ismét nagyon jól dolgoztunk együtt, és előrakott három számot, hogy ezek az új ötletei, megcsináljuk-e? Rávágtam, persze, miért ne! Egy ötszámos EP várható a bandától. Mint mondtam, az eredeti felállásban nyomulunk, már ha a Ganxstának épp eszébe jut, hogy koncert van, mert novemberben például elfelejtette, és elment Los Angelesbe.

– A zene mellett a sport is szívcsücsök.

– Évek óta a Fradi hangulatfelelőse, ceremóniamestere vagyok, emellett óriási Atletico Madrid-drukker is. Mindig szerettem a sportot, a Sex Action-időkben rengeteget jégkorongoztunk, de még ezt megelőzően sokat bringáztam, ahogy ma is teszem.

– Idén tízéves lesz a Zorall Sörolimpia. Várható valami különlegesség?

– Igen, az augusztusban esedékes négynapos fesztiválon felidézzük az 1992-ben megrendezett Masters Of Rockot, a közönség ismét egy színpadon láthatja a Sing-Singet, a Sex Actiont, a Moby Dicket és a Tankcsapdát. A sportra visszatérve, nemcsak a sörrel kapcsolatos sportágakat műveljük az olimpián, mint a hordó-, illetve korsóemelgetés, hanem foci-, ping-pong- és tenisztornákat rendezünk. Én a kerékpárosokat viszem, van egy 80 fős brigádunk. Kell a sport, hiszen a harmincöt éves zenei pályafutásomat nem lehet megcsinálni csak pálinkából.

– A Zorall továbbra is hagyományos hosszúságú lemezeket ad ki.

– Igen, koncepciózusan építjük fel az albumokat. Zenei mozaikjáték, legó, ha úgy tetszik. Van, hogy külföldi dalt rakunk össze magyarral, de van, hogy külföldit külföldivel, magyar szöveggel, bármit, ami eszünkbe jut. Hallgatom a Rockrádiót, és megmondom, mi micsoda. A Hooligans Álmaidban, vágyaidban dala például nagyon jól megy a Van Halen Can`t Stop Loving You-jára, és még rá lehet húzni a The Police Every Breath You Take-jét.

– Szekeres Tamás gitáriskolájában mennyire sikerült ellopni a szakmát?

– A Zorallban legendás gitárosokkal játszom együtt, és a kezdeti nulla gitártudásomról eljutottam oda, hogy amikor próbán gitárt ragadok, a „Kussolj már, mert nem tudunk beszélgetni” helyett azt vágják a fejemhez, „Játssz tompítva, mert akkor tudunk dumcsizni.”

– Frontemberként kik a példaképek?

– Többek között a Cyco Miko (Suicidal Tendencies), de ha már a „nagyoknál” tartunk, elmondok két sztorit. A Biohazard előtt játszottunk a Sex Actionnel Balatonszemesen, és hajnalban odajött a Biohazard gitárosa, hogy „hé, Szasza, milyen jó bulit nyomtatok, csinálunk egy közös fotót?” Nagyon megilletődtem, ami a fotón jól látható, ugyanis egy női táskával állok ott. Ezt megelőzően 1988-ban, a Hungaro Carrot fesztiválon a Beri Ary utódzenekarban, a Love-ban játszottam, amikor egy Nirvana nevezetű csapat volt az előzenekarunk. Rá egy évre világsztárok lettek.