Golgotajárás és játék-művek a Vigadóban

Kettős kiállításnak ad helyet a kézdivásárhelyi Vigadó Művelődési Ház emeleti díszterme. Szerda este nyílt meg Sárosi Csaba és Vetró András képzőművészek közös tárlata.

A kézdivásárhelyi Vigadó dísztermében szerda este nyílt meg Sárosi Csaba és Vetró András közös tárlata. Ez alkalommal a gyergyói születésű, Kézdivásárhelyen élő és alkotó grafikusművész huszonöt remekbeszabott grafikája, valamint az Én, akinek hiányzik egy kereke. Játékos gondolatok térben és időben című, az Incze László Céhtörténeti Múzeumban augusztusban megnyílt kiállításának egy kis „részlete” került közszemlére, míg Vetró Keresztút című domborműveinek másolatait állította ki ez alkalommal.

Azért a másolatokat, mert a Jézus szenvedéstörténetének utolsó kilométerét tizennégy stációban megörökítő, patinázott terrakottába öntött eredeti alkotások már a megrendelő gyulafehérvári görögkatolikus egyházközségnél találhatók. Annak képviselői jó fél évvel ezelőtt keresték meg a művészt, aki némi gondolkodási idő után vállalta el az őt régóta foglalkoztató téma feldolgozását.

Aki megjárta a maga kálváriáját

Mindenekelőtt édesapja egy halála előtt nem sokkal papírra vetett rajzát, no meg van Gogh és Fadrusz János hasonló témájú műveit tartotta szem előtt, amikor a megközelítés módját kigondolta, de a kortársak – Plugor Sándor, Hervai Katalin, Gergely István és mások – is inspirálták. A 76. életévét októberben betöltő szobrászművész úgy érezte, élete eme szakaszában már képes sajátos módon értelmezni és felénk közvetíteni Jézus golgotajárását.

Mindez már Tóth László újságíró Akit megérintett a Golgota című, közel húszperces filmjéből derült ki, amit a Józsa Irén nyugalmazott tanárnő szavalatai által ünnepélyesebbé emelt megnyitó alkalomból a Vigadó nagytermében vetítettek le. Ebben többek között elhangzik, hogy „Vetró András nem székelynek született, de 52 év alatt székellyé lett. A fél évszázadnyi alkotás igaz tükre a székely kálváriának, néha fanyar humorral, máskor nagyon is kemény, tudatos tömörséggel ábrázolja az emberi jellemet és törekvést, szélmalomharcát a rátörő démonokkal…

Elmondása szerint Jézus kálváriáját csak az tudja hitelesen formába önteni, aki maga is megjárta az utat… A stációkon nem azt a jézusi arcot látjuk vissza, aki fél a haláltól, hanem az aggódóét, hogy a gonosszal való érintkezés folytán az emberek vakok lettek a bűn borzalmaival szemben.”

Kis világ egyszerű anyagokból

Ezt követően a nagyszámú érdeklődő Tóth László másik, Gondolatok egy kiállítás nyomán című dokumentumfilmjét is megtekinthette, amely a Sárosi Csaba fentebb említett kiállítását képező művek alkotói folyamatába engedett betekintést.

„Ezek a játék-művek a mindennapi élet különféle nyavalyáit ragadják meg, néhol humorral, máshol komolysággal, de mindig odafigyeléssel, és sosem ájtatoskodással. Közvetlen élmények, világunk hírei, emlékek, tapasztalatok rejlenek gyökereiknél, némelyek több évtizedes feldolgozás eredményei, ezért aztán van egyfajta letisztultság bennük. Ez a letisztultság pedig az alkotások egyszerűségében jelenik meg. A legköznapibb anyagok, mint a parafa, a gyufaszál, különféle vásznak, üvegkupakok, szegek, drót képezik alapjukat, és ezekből az egyszerű anyagokból kerekedik ki egy egész kis világ” – méltatta a játékfiguraszerű kis installációkat Ivácson András Áron antropológus az augusztusi megnyitón.

Fotó: Kocsis Károly