Gombák a néphagyományban

Jó hangulatú könyvbemutatóra gyűltek össze csütörtök este a Székely Nemzeti Múzeumban a gomba vagy a néprajz, esetleg mindkettő iránt érdeklődők, hiszen Zsigmond Győző Gombák a magyar néphagyományban című kötete a mikológiához és az etnográfiához egyaránt kötődik. Néprajzosként Kinda István muzeológus, biológusként Puskás Attila méltatta a kötetet.

Filip Zsombor klasszikus gitáron előadott minikoncertje után Kinda István vette át a szót, akinek a bemutatott könyv apropóján sikerült összefogni a Zsigmond Győző mögött álló életművet. A szerzőt egy alig kutatott peremterület, a népi gombászat kiváló szakértőjeként tartják számon a Kárpát-medencében, aki a szóban forgó kötet végén is 67 korábbi publikált dolgozatára, könyvére hivatkozik.

A Gombák a magyar néphagyományban élvezetes multidiszciplináris olvasmány az elejétől a végéig, mert a gombák felfedezésének történetén kívül a magyar tájegységeken belül fellelhető összes elnevezésüket is tartalmazza, a hozzájuk kapcsolódó hiedelmekkel együtt. Kifogva azokon, akik a néprajz gyakorlati hasznának a hiányát róják fel e tudomány művelőinek, a könyv haszonnal forgatható gombahatározóként is, és a gombák elkészítéséhez receptek formájában is útmutatást nyújt. A szerző ugyanakkor a magyar nyelvészettudományon belül a névtani kutatások folytatója, etnológusként pedig szórványos kezdeményezések után a magyar nép égitest-ismeretéről is értekezett. A Tortoma Kiadónál megjelent legújabb művét a népi gombászat legnagyobb monográfiájaként határozta meg Kinda István.

Puskás Attila meglátásában a könyv azt a fő célt szolgálja, hogy a gombákat – melyek a legújabb kutatások tükrében inkább állatok, mint növények – közelebb hozza az emberhez. Szerkezetileg három részre tagolható műről van szó, mely a legismertebb gombákkal foglalkozik a legnagyobb terjedelemben, de kitér a kevésbé és alig ismertekre is, kivételesen nagyobb teret szentelve egy háromszéki unikumnak: ez a harapégte, mely nagyon finom, ehető gomba, csak itt, a tűz által felperzselt területeken nő, de csak bizonyos időszakokban bekövetkező tüzek után, bizonyos fafajok környezetében, és manapság azért is ritka, mert a szándékos égetés tiltott.

Zsigmond Győző az új kötet apropóján azt is megemlítette, ami már nem fért bele a három évtizedes terepmunka eredményét összegező alapos monográfiába: ilyenek a népi gyógyászatban gombákhoz fűződő ismeretek vagy a szokásokhoz, népi mesterségekhez kapcsolódó vonatkozások, de elégtétellel beszélt arról a mintegy kétezer nevet tartalmazó gyűjteményről, mely a tárgyalt gombák Kárpát-medencei névváltozatait foglalta össze, és helyet kapott a friss kiadványban is. Folytatása is lesz e munkának, vetítette előre terveit az etnomikológus.

A könyvbemutató végén Demeter László, a Tortoma igazgatója mutatta be a kiadónál az utóbbi időben megjelent műveket, melyek igen széles tematikát fognak át: helytörténeti, szépirodalmi, néprajzi vonatkozásúak, útikönyvek egyaránt vannak közöttük. A mögöttük levő szemléletről és igényességről árulkodik, amit Zsigmond Győző könyve kapcsán mondott: ha valaki kiváló szakértője egy területnek, akkor nem garasoskodnak, a szándék az, hogy a lehető legteljesebb képet nyújtsák egy témáról.