Grúzia, a bornagyhatalom

Biztosan sokan feljegyezték Grúziát az utazási bakancslistájukra azok közül, akik múlt héten részt vettek a kézdivásárhelyi Vigadó nagytermében tartott nemzeti esten. A Zöld Nap Egyesület népszerű rendezvényeinek sorát gyarapító előadássorozatban ezúttal Ana Jgerenaia grúziai önkénteslány mutatta be országa kulturális érdekességeit és természeti szépségeit – utóbbiak lélegzetelállítóak.

Ana (akit Sebestyén Henrietta tolmácsolt) ESC-önkéntesként érkezett Kézdivásárhelyre, és a Heal the earth, reloaded edition! projekt keretében május végéig tevékenykedik a Zöld Nap Egyesületnél, szeretettel és büszkeséggel beszélt hazájáról. Elmondta: a kaukázusi ország Európa és Ázsia határán, a régi Selyemút vonalán fekszik, érthetően mindkét kontinens jegyeit magán viseli. A kaukázusi népek zömében ázsiai életmódot folytatnak, de a mai Grúziában a modern európai értékrenddel találkozhatunk, vázolta Ana. Az ország területe a történeti ősidők óta lakott, stratégiai elhelyezkedése miatt folyamatosak érték a támadások, számos háborút vészelt át, az állandó készenlét, a védekezés az ott élők második természetévé vált – ez, mint láthattuk, az egyik tájegység jellegzetes néptáncában a mai napig visszaköszön a férfiak övén viselt hosszú tőr által.

A mai grúziaiakra is jellemző az erős szabadságvágy, amely határtalan életkedvvel párosul, a grúzok mindig előre tekintenek, és soha nem adják fel. Fővárosa Tbiliszi, az ország parlamenti demokráciára van berendezkedve, ugyanakkor mintegy 20%-a ma is orosz fennhatóság alatt áll, mutatott rá az előadó.

A grúz nyelv az egyik legősibb a világon, a Kr. e. III. századra datálják ábécéjük kialakulását, amely három különböző írásmódváltozáson ment át, amíg kialakult mai formája, és az UNESCO kulturális világörökségi lista része. A tigrisbőrös lovag című eposz kultúrájuk alappillére, amely a történelmüket, hagyományaikat őrzi, szellemi és morális útmutatást nyújt, kötelező nászajándék az új párnak, a sakk-készlettel együtt. (Érdekes magyar kapcsolat, hogy az első nyomtatott grúz ábécét Misztótfalusi Kis Miklós magyar nyomdász metszette – szerk.) A mai lakosság 84%-a ortodox keresztény hitű, de 10,7% muszlimot, 0,5% katolikust is találunk több más felekezet mellett. Gazdag, sokszínű a grúz gasztronómia is: az országot 12 térségre osztják, amelyek mindegyikének megvannak a maga sajátos fogásai (és népviselete, dalai és táncai), a kenyér és a bor azonban egyetlen asztalról sem hiányozhat.

Az ország területén már 8000 évvel ezelőtt is készítettek bort, ami az ország védjegye, ma az elsődleges exportcikk, 540 őshonos szőlőfajtát tartanak számon. Sajátos eljárással készül a nemes ital, földbe ásott agyagedényben, az úgynevezett kvevriben erjesztik. (Ezt az eljárást már igen kevés helyen gyakorolják Grúziában – szerk.)

Úgy tartják, a vendég isten ajándéka, és ennek megfelelő vendéglátásban részesítik a hozzájuk látogatókat. A gyönyörű és változatos domborzatú táj 13.300 növény- és 650 állatfaj otthona, az ország természeti csodákban bővelkedik, hegyeket, sivatagot, tengerpartot is találni, a klíma ideális, soha nincs túl hideg vagy túl meleg. Rengeteg a barlang, például a Veriovkin, amely a világ egyik legmélyebb karsztbarlangja.

Ana néhány konkrét úti célt is ajánlott: a magas hegyekben fekvő, meseszép Tushetihez vezető út a világ egyik legveszélyesebbike, Vardzia a XII. században épült, 365 szobás, sziklába vájt kolostoráról nevezetes, hasonlóképpen Gareji is; az ottani kolostor a IV. században épült. Sighnaghit is kötelező felkeresniük azoknak, akik a rendkívüli borok kedvéért utaznak Grúziába, a Martvili-kanyon elképesztő vízesésekkel gyönyörködtet, elsőrendű búvárkodóhely, ahogyan az Okatse-kanyon is. Ushguli Európa legmagasabban fekvő lakott települése, ősi kultúra, templomok, falfestmények, kincsek őrzője.

Sokaknak ismerősek lehetnek a grúz kőtornyok, ezekről híresült el Svaneti is. Rendeltetésükről több elmélet is született, úgy tudni, egy fiú nem házasodhatott, amíg nemzetségének nem volt saját kőtornya – státusszimbólumként jelezte a nemzetség hatalmát, erejét, befolyását. Feltehetőleg lavina ellen is óvták a tövükben álló házakat, és védelmi szerepük is lehetett, mivel többnyire utak kereszteződésénél állnak – a másfél-két méter vastag falak is erre engednek következtetni. Ezek a kőtornyok is az UNESCO világörökség részét képezik. (A fentieknél sokkal beszédesebbek voltak a bemutatott lélegzetelállító fotók, ajánljuk, hogy keressenek rá a világhálón ennek a páratlan országnak a természeti szépségeire.)

Ana egy kis válogatást is készített hagyományos grúz táncokból, meghallgathattuk azt a grúz népdalt is, amelyet felvételen a NASA kilőtt a világűrbe is, végül a grúz nyelv sajátos hangázásával barátkozhattunk a nagy átéléssel előadott szavalatán keresztül. Levezetésül az est – a megszokott módon – kvízjátékkal zárult, az elhangzottak alapján feltett kérdésekre leggyorsabban helyes válaszokat adó játékos kis ajándékcsomagot vihetett haza.

2017 nyarán a kézdivásárhelyi székhelyű Háromszéki Borbarátok Klubja is kirándulást szervezett Grúziába – ez volt a Kaspi-tó, illetve a Kaukázus térségét célzó háromrészes bortúra-sorozatuk első állomása. A közel harmincfős csapat többségének véleménye szerint Örményország és Azerbajdzsán viszonylatában valóban Grúziában lehet a legjobb borokat inni, de azokat hagyományos módszerrel többnyire csak kolostorokban készítik. A borklub-tagok számára különösen a Saperavi nevű vörös nedű maradt emlékezetes. Egyébként régóta folyik a vita az örmények és a grúzok között, hogy a történelem folyamán hol készítették az első bort – alighanem sose fognak közös nevezőre jutni.