Gyászmunka és útkeresés

A Balassi Intézet meghívására a filmtörténet legendás párosa, Ingmar Bergman és Liv Ullmann életébe pillanthattunk bele Pap Vera Ágnes skandinaviszta és műfordító által. A Bástya-házban tartott könyvbemutatón a meghívottat Szebeni Zsuzsa, a Balassi Intézet szentgyörgyi fiókjának a vezetője faggatta, a fordító pedig munkája körülményeiről beszélt.

Linn Ullmann A nyugtalanok című könyvével gyászolta el elsősorban apját, majd azt a családi életet, amelyre hiába sóvárgott egész gyermekkorában. Linn nagyon sokáig megtagadta, hogy szüleiről beszéljen, mert árnyékukban igen nehezen ment a saját identitásának, egyéniségének a megteremtése. Hatodik regényében mégis az eddigi írásaitól gyökeresen eltérő módon nagyon mélyen személyes megemlékezésekkel mesél különösen apjáról, akinek az ötletére született a könyv. Ingmar Bergman találta ki ugyanis, hogy öregedésének történetét megírják, a magnóra mondott emlékezéseket, lányával folytatott párbeszédeket a szellemi leépülése miatt kellett abbahagyni. A neves svéd rendezőnek kilenc gyermeke volt öt nőtől, s bár Liv Ullmann volt a múzsája, ő volt az egyetlen, akit nem vett feleségül. El is váltak, amikor Linn kétéves volt.

Linn könyvében a nagyon tudatos módon a Bergman filmjeiben található képi világot és vágásokat is megtaláljuk, hiszen a „nő” és az „öreg” párbeszédét néha túl személyes, néha túl objektív(nek tűnő) leírások váltják.

Pap Vera oslói ösztöndíjasként ismerkedett meg a skandináv kultúrával. A skandináv irodalom avatott fordítójaként arról is beszélt, mennyivel könnyebb egy északi írónak könyvet kiadni ott, ahol az állam eleve 2000 példányt felvásárol minden megjelent műből a könyvtárak számára.