Gyönyörködtető változatosság

Telitalálatnak bizonyult a kézdivásárhelyi Őszi Sokadalom kínálatában a Voces női kar és Kolcsár József pénteki előadása, melyben jó minőségű szövegeket ötvöztek hangulatos, fülbemászó dalokkal, közel száz év lírai és könnyűzenei terméséből válogatva, egy narrátor és nyolc énekes egyensúlyozásával a képzeletbeli színpadi lipinkán.

Kolcsár József rendező-előadó bátor vállalkozásba fogott, kellett rádöbbennünk az előadás első néhány darabja kifuttán, hiszen a színpad fölötti emelvényen fizikailag is uralta ugyan a zenekar-énekkar jól összehangolt játékát, és erős támogatással, a magyar lírikusok finoman megmunkált darabjainak érzékeny előadásával egyenlő esélyű félként szerepelt a szöveg-zene játékos párbajában is. Mindezt jól fogták a közönség antennái, s ebben induláskor segített Heltai kamaszos szemtelenségű és frissességű szerelmi vallomása Kolcsár tálalásában, melyre a fess pesti nőről szóló örökzöld feleselt a Voces vidám előadásában.

És ha már itt tartunk, hadd jelezzük: jó gondolat volt felfűzni a szövegeket arra az ívre, melynek egyik alapja a franciásan könnyed Heltai-féle vallomás-szöveg, és a komoran szép Fehér-babákkal zárni mindezt, ahol a vers és a dal egy harmóniában zárul. A téma-, dal- és versválasztásokon lehetne vitatkozni, de nem érdemes, hiszen aligha találni gazdagabb irodalmi kincsesbányát, mint a költőknek-íróknak a nőhöz való viszonyát: mindenki szeretne egy darabkát a nőből.

Kolcsár Józseftől megtudtuk, előadásuknak legalább egyéves előélete van, hiszen A fekete rúzs nevet viselő összeállítás továbbgondolásaként született, amikor leültek Cserkész Emesével eltervezni, hogyan tudna előadóként reflektálni az akkor adott zenei anyagra – verssel és prózával. Akkor derült ki, hogy minden dal tulajdonképpen a nőről szól, csak akkor még könnyedebb volt az a repertoár. Nos, ezt a kezdeti dalcsomagot bővítették, elolvasták a szövegeket éneklés nélkül, és beszélték meg egyenként a lányokkal, beleértve, hogy ki-ki számára miről szól mindez, mit sugall.

– Ezt követően kezdtem keresni a verseket, és így alakult ki a pénteken látott előadás, ami természetesen tovább érik és alakul, beleértve dalok és szövegek cseréjét is. Minden nő, aki a Vocesben énekel, egy picit magáról is énekeljen itt, és keresse meg magát benne – mondja a rendező, egyúttal megfogalmazva rendezési koncepcióját is, és reményét, hogy A nő bekerülhet a Kézdivásárhelyi Városi Színház kínálatába, ha egyetért ezzel a Voces csapata is. A szerzőkről még megtudtuk, a teljesség igénye nélkül, hogy Majtényi Erik, Kányádi Sándor, László Noémi, Király László szövegeiből válogatott, az első megszólalása pedig egy Palya Bea-dal szövege volt.

Cserkész Emese, az előadás művészeti irányítója elmondta, a zenei palettát műfajilag nem is próbálná besorolni, hiszen volt benne szwing és pop is, a múlt századelő és napjaink népszerű darabja, korszakonként válogattak. A dalokról még annyit, hogy valamiképpen személyre, testre is kellett szabni a repertoárt, hiszen változó hangmagasságokhoz kellett alkalmazni, és szempont volt az is, hogy szólamokra legyen bontható.

A Voces egy amatőr csapat, benne ügyvédekkel, pedagógusokkal, tanítónőkkel, óvónőkkel, vállalkozóval, közjegyzővel.

– Sokfélék vagyunk, és ez az első olyan produkció, amiben úgy kell helytállni, hogy nem a saját magunk érzései, úgymond saját fejünk szerint adunk elő, de lehet, hogy ez így jó – mondja Cserkész.
A csapat magasra tette a mércét, hiszen mindenki saját mikroporttal, mikrofonnal énekelt, mozgott, táncolt, és egy, az előadást végignéző profi zenész véleménye szerint is nagyszerű volt zeneileg. Mindezt egy magabiztos hangosító és zenekar munkája segített sikerre vinni, utóbbiban zenetanárok gitároznak, de például a zongorista fogorvos, a pénteki dobos pedig berlini vendég volt.

A pénteki előadás Lung László Zsolt felkérésére jött létre, a Vigadó Művelődési Ház produkciója volt az Őszi Sokadalom számára.