Ha jó gazda a múzeum, jelentős értékeket is szívesen adományoznak az emberek

Az utóbbi években több, kisebb-nagyobb értékű adomány került magánszemélyektől a Székely Nemzeti Múzeum birtokába, ez pedig azt bizonyítja, szeretik és bizalommal vannak az emberek az intézmény iránt.

Miután az elmúlt hetekben egy nagy értékű, száz évet átfogó, főleg szuronyokból és kardokból álló értékes gyűjtemény került a Székely Nemzeti Múzeum (SZNM) birtokába, Vargha Mihály múzeumigazgatótól arról érdeklődtünk, mennyire gyakori, hogy az emberek lemondanak valamely értékükről a köz, az intézmény javára.

„Ez viszonylag gyakran előfordul, és ennek nagyon örülünk, mert azt jelenti, hogy az embereknek szimpatikus a múzeum, megbíznak bennünk, illetve bíznak abban, hogy jó gazdái leszünk az adománynak” – mondta Vargha Mihály.

Áttekintve az utóbbi néhány év adományainak listáját, kitűnik, milyen, egyébként a régiségpiacon is jó áron értékesíthető, de érzelmi értékkel is bíró tárgyakról mondtak le egyesek: „nemrég került a múzeumba Barabás Márton (1893- 1974) festőművész tájképe Zsuffa Leventétől, Kovászna város volt polgármesterétől, aki a Ludovika Katonai Akadémián végzett édesapja könyvtárából is adományozott könyveket számunkra, de meg kell említenünk Bihari Edömér nagyajtai polgármestert is, aki egy Mária Terézia korabeli érmével és egy kommunista években használt kitüntetéssel gyarapította a SZNM gyűjteményét”, számolt be az intézményvezető.

Mindezek mellett ide kívánkozik a felsorolásba az a rendkívül értékes, 180 éves honvédkard is, amelyet a felújított múzeum avatóünnepségén a Magyar Nemzeti Bank elnöki tanácsadója, Szuha Imre hozott ajándékba.

A Gyárfás Jenő halálának 100. évfordulója alkalmából megnyílt, április végéig látogatható kiállításon is szerepel néhány az utóbbi idők értékes adományaiból: több évvel ezelőtt a veszprémi Máthé Éva egy gyönyörű, öregembert ábrázoló Gyárfás-szénrajzot juttatott el a múzeumba, ugyanígy egy szentgyörgyi származású, Kolozsváron élő vegyészmérnök, Farkas György, egy Gyárfás alkotta kis tusrajzot bízott a múzeumra, amely kártyázás közben ábrázolja Gödri Ferenc polgármestert. Bogdán László író és költő özvegye pedig egy kézdivásárhelyi iparoscsaládot ábrázoló szép olajfestményt adott örökbe az intézménynek, ami most, a restaurálás után szintén megtekinthető a tárlaton.

„Ha kell, el is ássák a javakat”

Az egyik legszebb része a múzeumi életnek, amikor az emberek egy-egy adományozás kapcsán megnyílnak, elmesélik a történeteiket, tudtuk meg Vargha Mihálytól, aki a mondottakat két kedves történettel is példázta: alkalma volt elbeszélgetni Gyárfás Jenőről azzal a Luffy Ágnessel, akit egykor, négyéves korában festett meg a művész.

Több mint tíz éve történt, hogy Márk Zoltán bácsitól megkapták Báthory Zsigmond díszes nemesi oklevelét, amelyet a Márk családnak állított ki – ez is rendkívül értékes adomány. Arra a kérdésre, hogy miért mond le erről az értékes relikviáról, Zoltán bácsi azt mondta, azért „mert maguknál úgy őrzik a tárgyakat, hogy ha veszély van, ha kell, el is ássák”. Ennek az az előzménye, hogy Rétyen a „kicsi magyar világban” felállított magyar katona szobrát megcsonkították a bevonuló „felszabadítók”, és akkor azt Sepsiszentgyörgyre menekítették. Később, mikor 1977-ben Ceausescu látogatóba készült a múzeumba, hogy ne okozzon gondot, a múzeum munkatársai elásták a szobrot a kertben. Kiásására csak 2009-ben került sor, majd restaurálva visszaadták Réty községnek, ma is ott áll a nyíres bejáratánál.

„Terveink között szerepel egy olyan tárlat szervezése, ahol az utóbbi negyedszázad adományait bemutatjuk” – mondta Vargha Mihály. Hozzátette ugyanakkor: „bármikor szívesen fogadunk adományokat, de csak olyan értékeket, amelyek ritkaságok és szorosan kötődnek a helyhez, a székelységhez.”

Fotó: Székely Nemzeti Múzeum