Hadik és a székelyek

Sepsiszentgyörgyön március 17-étől kezdték vetíteni, Kézdivásárhelyen pénteken mutatják be a Hadik című magyar történelmi kalandfilmet, amelynek forgatókönyvét Berlin 1757-es megsarcolása ihlette. De mennyire a valóságnak megfelelően tükrözi a tényeket a produkció, és milyen köze volt a páratlan fegyvertényt végrehajtó altábornagynak a székelyekhez?

Az életrajzi adatait böngészve első ránézésre semmiféle kapcsolat nem sejlik fel Hadik András és a székelyek között. Messze Székelyföldtől, a távoli Esztergomban született 1710. október 15-én, ráadásul labanc érzületű családban, hiszen apja császári tisztként kapott 1720-ban nemességet. Bár a labanc érzület nem föltétlenül jelentett akkoriban sem magyarellenességet, hiszen a magyar Szent Koronával megkoronázott uralkodót szolgálták, sokak számára ez volt az elsődleges szempont a hűség értelmezésekor.

Hadik András (grafika 1789-ből)

Hadik jezsuita szerzetesi pályáját felhagyva, apja halálos ágyán tett ígéretének eleget téve váltott át a katonáskodásra, húszévesen már a Ghillányi-huszárezredben szolgált, amelynek aztán 21 esztendő múlva a tulajdonosa lett. Közben a Dessewffy- és a Beleznay-huszárezredben is harcolt, 1736-ban kapitányi, 1744-ben ezredesi, 1747-ben tábornoki, 1756-ban pedig altábornagyi rangban találjuk. A film alaptörténetéül szolgáló huszárcsíny előtt Neisse ostromakor (az ostromgyűrűn áttörve 400 katonát vitt be a várba) vagy amikor Frankenstein mellett 350 huszárral megfutamított egy porosz ezredet, már beírta magát a hadtörténelembe, de kétségtelenül Berlin megsarcolása jelentette a leghíresebb fegyvertényét. A második világháború végéig ezt még csak Napóleon tudta megismételni!

A Vastagh György (1868–1946) által megmintázott budavári köztéri Hadik-szobor (1937) kicsinyített mása (a művész 1941-ben a Székely Nemzeti Múzeumnak adományozta)

A berlini kaland

Az osztrákok és poroszok között zajló hétéves háború (1756–1763) idején, 1757 októberében mintegy 3500 emberével, köztük a Hadik- és a Baranyay-huszárezred válogatott magyar lovasaival és a Gyulai-hajdúezred egyik zászlóaljával hat nap alatt 150 kilométert megtéve (a gyalogosokat szekéren szállították) tűnt fel a védtelenül hagyott Berlin falainál. A seregét úgy állította fel, hogy jóval többnek látszódjon, és hadikövetté átvedlett trombitása révén 300 ezer tallér követelt a várostól. Ezt elsőre nem kapta meg, de miután Hadik a Sziléziai-kaput négy ágyújával szétlőtte, a pár ezer fős helyőrséget szétkergette, és azzal együtt duplájára emelte a tétet, nyolc óra alatt 235 ezer tallért szedtek össze számára, 75 ezerről pedig váltót adtak – becsületükre legyen mondva, ezt később majdnem maradéktalanul be is váltották.

A Hadik című film valós történeten alapul, ám a forgatókönyvírói és rendezői fantázia nem mindenben tükrözi a tényeket. Például a tábornoknak nehéz lett volna 6 nap alatt 450 kilométert megtennie Berlinig, amint az némely történelmi vonatkozású cikkekben is előbukkan, ugyanis gyalogság is tartozott a portyázó sereghez, és ágyúkat is vittek magukkal. A Drezdától északra eső Elsterwerdából indult Berlin irányába, ami 150 kilométeres távolságot jelentett, viszont például Ujházy Ferenc ezredesnek az oldalvéd szerepét betöltő huszárkülönítménye ennél jóval többet nyargalászott. Visszafelé már valóban volt olyan nap, amikor huszárjai 80, gyalogosai 50 kilométert tettek meg, hogy kibújjanak a poroszok gyűrűjéből.

A rajtaütést végrehajtó sereg létszámát többnyire 3000 és 5200 fő közöttire becsülik, ebből 1500–3000 volt gyalogos, legalábbis ebben az intervallumban találhatók a vonatkozó számadatok. A közhiedelemtől eltérően többnyire nappal vonultak, lakott településeken éjszakáztak, bár előfordult, hogy már a hajnali szürkület beállta előtt tovább indultak. Hadiknak a háború kitörése óta nem állt módjában személyesen beszélgetnie Mária Terézia császárnővel és királynővel, nem kellett óriás hegységen átkelnie, nem tette be a lábát Berlin belvárosába, és a porosz királynéval sem találkozhatott, mivel az még a város bevétele előtt (vagy közben) Spandau várába menekült. Közben a Berlin felmentésére küldött hadosztály élén a vélhetően háromszéki gyökerekkel büszkélkedő Székely Mihály porosz huszárezredes ezrede vágtatott. Merthogy a másik oldalon is harcoltak magyarok…

Hadik András berlini hadjárata (Hadörténeti Közlemények, 1941)

Hadik kénytelen volt ennyivel beérni, mert a felmentő sereg vészesen közeledett, de annyira még futotta idejéből, legalábbis az anekdoták szerint, hogy 24 pár, a város címerével díszített csipkekesztyűt is kierőszakoljon Mária Terézia számára, ezüsttel kivert ébenfa-tokba csomagolva – igaz, ezekről otthon kiderült, hogy mind balkezesek… Az október 18-ra virradó éjszaka 50 kilométert megtéve ért el  Storkowba, majd négy nap alatt, napi 40 kilométeres átlagot produkálva Sprembergbe, összesen 88 fős emberveszteséggel, 426 foglyot ejtve, és hét zászlót zsákmányolva, de – 30 ezer tallérral – még Odera–Frankfurt városát is megsarcolva!

Hadik-huszár a filmben

Álruhában Madéfalván

Később számos hadjáratban, csatában megfordult huszárjaival, 1760-ban a német birodalmi és császári sereg ideiglenes főparancsnokává nevezték ki. De hogyan került kapcsolatba a székelyekkel? Nos, nem sokkal a madéfalvi veszedelmet követően, ekkor már grófi cím birtokosaként, 1764–1768 között Erdély katonai parancsnoka, királyi biztosa és a kormányszék vezetője volt.

Kinevezésekor itt fokozott ellenséges hangulat fogadta, hiszen 1761 óta nem hívták össze az országgyűlést, 1762 óta nem töltötték be a gubernium elnöki tisztségét, báró Adolf Nikolaus Buccow lovassági tábornok pedig erőszakkal akarta meghonosítani a délvidéki katonai határőrvidéki rendszert. Állítólag ki is jelentette: „Minden században eret kell vágni a székely nemzeten, ha azt akarjuk, hogy egészséges legyen. E században Siskovics tette ezt Madéfalván.” Ez a báró Siskovics József altábornagy volt, aki 1764 januárjában elrendelte a Madéfalvára összegyűlt székelyek lemészárlását…

Hivatalának elfoglalását követően, miután előbb inkognitóban tájékozódott, Hadik András első útja a madéfalvi tragédia színhelyére vezetett. „Személyes tapasztalatait azonnal intézkedések követték: sietett szabályozni az adóbehajtást, ellenőrizni a sóhivatalok működését, emberségessé tenni az újoncozást, gátat vetni a kivándorlással kapcsolatos visszaéléseknek. Miként szokatlan hangvétele azonnal bizalmat keltett, tettei biztosították számára a lakosság együttműködését. Az erdélyi katonai határőrvidék szervezésénél is igyekezett a székely kívánságokat figyelembe venni, így e ténykedése is sikerrel járt” – hangzott el Hadik András 1937-ben a budai Várban felavatott lovas szobrának 1991-es koszorúzásakor.

A 94 éves Nagy József, az utolsó hadikfalvi magyar 2014-ben (fotó: Vitos Hajnal)

Menekültek pártfogója

Rosszakarói ugyan idejekorán elhelyeztették Erdélyből, de Hadik nem feledkezett meg a székelyekről. Miután az Oszmán Birodalom által 1775-ben átengedett Bukovinának a birodalomba való betagolását kapta feladatul, egyből a madéfalvi veszedelem után Moldvába menekült és ott a vajda sanyargatásaitól gyötört honfitársaira gondolt, velük kívánta benépesíteni az új tartományt. Előbb amnesztiát eszközölt ki számukra a bécsi udvarban, majd a csíksomlyói születésű Mártonffy Mór Antal minorita plébánost  küldte utánuk ajánlatával. 1777 és 1786 között közel háromezer embert telepített át (családonként 27 holdnyi földet kaptak!), összesen öt falut hozva létre Szucsáva környékén. A hálás székelyek ebből kettőt, Hadikfalvát és Andrásfalvát róla nevezték el.

Az már nem rajta múlott, hogy Bukovinába szakadt véreinknek jó száz évvel később megint csak vándorlás jutott osztályrészül. Az első nagyobb, 4000 fős csoportjuk éppen 140 évvel ezelőtt telepedett át a Délvidékre, a mai Székelykevére, Hertelendyfalvára és Sándoregyházára, valamint az Arad megyei Gyorokra. 1888 és 1910 között, két hullámban 126 család lelt új honra Déván, de mentek Vajdahunyadra, Csernakeresztúrra, Sztrigyszentgyörgyre, Babsára, a Nagy–Szamos menti Magyarnemegyére, az onnan nem messze eső Vicébe, de még az óceánon túlra is, el egészen Brazíliáig. 1941-ben a maradék bukovinai székelyek zömét a visszaszerzett Bácskába költöztették át a magyar hatóságok, ám a háború végén innen is menekülniük kellett: az ő utódaik ma főleg Tolna és Baranya megyében élnek.

Bukovinai nemzetek 1902-ben. Balról jobbra, alsó sor: román, ruszin; középső sor: lipován, zsidó, lengyel, német; hátsó sor: hucul, magyar, cigány

Ami pedig Hadik Andrást illeti, még hadd említsük meg, hogy 1774-ben elnyerte a Habsburg Birodalom legmagasabb katonai méltóságát: a 210 éve fennálló császári-királyi udvari haditanács élén ő volt az első magyar. 1789-ben már a 79. évét taposta, amikor II. József kinevezte a török elleni háború fővezérévé. Belgrád alatt szerzett sebesülése azonban megakadályozta tisztsége gyakorlásában, 1790. március 12-én Bécsben visszaadta lelkét Teremtőjének. Az Újvidék melletti Ófutak templomában nyugszik – nem messze attól a helytől, ahová 1941-ben a 13 ezer székely megérkezett Bukovinából.