Hármasfogat a múzeumban

Vasárnap délben a kézdivásárhelyi Incze László Céhtörténeti Múzeumban nyitották meg a Hármasfogat című, néhai Borbély Sándor reklámgrafikus, néhai Vetró Bodoni Zsuzsa grafikus és Vetró András szobrász munkáiból létrehozott válogatást bemutató kiállítást.

Az érdeklődőket dr. Dimény Attila múzeumigazgató üdvözölte házigazdaként a rajz-, metszet-, illetve festménykiállításon, hangsúlyozva az esemény rendkívüli voltát. A kolozsvári Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskolán 1973–1974-ben végzett három alkotó, barát – néhai Borbély Sándor reklámgrafikus (1948–2017), néhai Vetró-Bodoni Zsuzsa grafikus (1951–2020) és Vetró András szobrászművész – munkáiból látható válogatás. A tárlatot annak szervezője, Vetró András eredetileg a céhes városban 1983-ban önálló kiállításon bemutatkozott Borbély Sándor tiszteletére rendezett emlékkiállításnak szánta, hozzátéve, a kiállított alkotások zömükben a kezdeti időszakot ölelik fel, amikor a három művész a főiskolát elvégezve indult el pályáján.

A munkákat dr. Deák Ferenc Loránd művészettörténész méltatta. „Borbély Sándor nagyon míves, igényes kódolt jelképtárral dolgozik – fogalmazott. – Mindenhol van egy fő motívum, amelyet mozaikszerűen körültáncolják a mellékmotívumok, és az alkotások titkos viszonyrendszereket mutatnak meg. Megindítónak találom Vetró tanár úr idei sorozatát, hiszen látom abban, hogy az ő Don Quijoteja más szerepet kapott. Láttuk már nagyon vitálisan, nagy hódítónak és álmodozónak, most azt látjuk, hogy az elengedés útját járja végig. A rajzokon az idealizált nő finom, tiszta vonalaival szemben sötét, kicsit gubancos figurák tűnnek fel, azt jelképezve, hogy az itt lévőnek sokkal nehezebb, mint annak, aki egy eszményített világa lépett át.” Hangsúlyozta, Vetró Bodoni Zsuzsa munkásságának ritka darabjai láthatók a tárlaton. „Felfedezhetjük a tanárnő nagy pasztelljeinek előtanulmányait, amelyeket vélhetően elrejtett, vagy már nem tartott számon, ám most eljött az idő, amikor az élők gondoskodnak az elhunytak örök életéről, főként, ha művészről van szó.”

Vetró András néhai feleségéről és barátjáról is szólt. „Jó, ha ilyenkor emlékezünk rájuk, megnyugodtam, hogy ezt a kiállítást összehoztam. Sándor több volt, mint barát. Nagyon érdekesen alkotott: a bal alsó sarokban elkezdte a rajzot, majd tobzódtak a figurák, egyik a másik után, és nagyon töményen megtöltötte a rajzlapot. Mikor kérdeztem, miért teszi ezt, hiszen ebből akár 3 vagy 4 műalkotás is készülhetne, azt válaszolta, »mert így jön.« Hármunk közül ő volt a legtehetségesebb. Ami Zsuzsát illeti, a kis munkákon megjelennek nagy képeinek vázlatai, amelyek magukban is annyira szépek, hogy úgy gondoltam, itt a helyük. Ezért egyébként megkaptam volna most tőle, hogy »miket csinálok, vázlatokat állítok ki?!« Ám a vázlatok felnőnek… Mindhármunk rajzain látható a pezsgés, bár akkoriban eléggé szorongatott évek voltak”, summázott.

A november 20-áig látogatható kiállítás megnyitóján Józsa Irén nyugalmazott pedagógus Charles Baudelaire és Hervay Gizella egy-egy versét szavalta el.

Fotó: Tofán Levente