Háromszéki arcképcsarnok: Jánosi József

Ritka kincsek kerültek elő a Kovászna Megyei Művelődési Központ filmarchívumából: a Kazetta sorozatban Bartók Emese és Somogyi Csaba interjúit vetítik az elkövetkező hetekben. Háromszék közművelődési életének jeles személyiségei vallottak a kamera előtt életútjukról, munkásságukról, világlátásukról. A Jánosi József néptánckutatóval és koreográfussal készült beszélgetés csütörtökön 20 órától látható az intézmény Facebook-oldalán (facebook.com/cultcov.ro/).

A Kazetta-sorozat szereplőiben közös, hogy mindannyian nemcsak nagy öregjei saját szakmájuknak, de több téren is megállták a helyüket. Vallomásaikból egy-egy nem átlagos élet bölcsességei, tapasztalatai ragyognak át.

Jánosi József néptánckutató és koreográfus, Nemes Levente színész és színházigazgató, Albert Ernő tanár, néprajzkutató és volt iskolaigazgató történetei nem pusztán időutazásra viszik a nézőt, az illető kor mellett az ember is megmutatkozik a személyes hangvételnek köszönhetően. Sajnos, nem mindenikük jár még köztünk, ezért különösen nagy kincs hallgatni az úzvölgyi harcok veteránját, Szőts Dánielt, vagy mozgóképen látni az utolsó vándorszínészt, Botka Laci bácsit.

Ma 20 órától az intézmény Facebook-oldalán (https://www.facebook.com/cultcov.ro/) lesz látható a Jánosi Józseffel készült beszélgetés. A Sepsiszentgyörgyön élő népművelő, táncmester, koreográfus, néprajzi gyűjtő és művelődésszervező, néptáncoktató élete szorosan összefonódott a néptánccal több mint hatvanéves pályafutása során. A Maros Művészegyüttesben eltöltött évek után a Martin Györggyel való személyes találkozás a székelyföldi falvak szokásainak és táncainak felfedezésére késztette.

Elsőként kutatta a háromszéki néptáncéletet, de ezzel párhuzamosan a társterületek néprajzi sajátosságait is rögzítette: zenét, viseletet, szokásokat. Hosszú évtizedek kitartó munkáját alázat, igényesség és kritikai szellem jellemezte, gyűjtéseit közel fél évszázadon át őrizte, gondozta, míg kiadásukra lehetőség nyílt. Azonban nemcsak kutatója, de aktív alakítója is volt elsősorban a háromszéki táncéletnek: jelen volt az első Kovászna megyei hivatásos néptáncegyüttes, a Vadrózsák 1970-es alapításánál, amelyet kezdetben Lőrincz Lajos irányított, majd átvette tőle az oktatást, később a művészeti vezetést. Mentora és támogatója volt nemcsak városi, de számos falusi táncegyüttesnek is, később pedig a Kovászna Megyei Művelődési Központ munkatársaként a mindenkori szaktanácsadás mellett folyamatos szakmai továbbképzési lehetőséget biztosított az oktatóknak, illetve életre hívta a Perkő Erdélyi gyermek- és ifjúsági néptánctalálkozót, amely immár negyvennél több együttest, közel másfélezer gyereket hív egybe minden nyáron mind szakmai kiértékelésre, mind közös élményekre, barátságkötésre.

(KMMK sajtóközlemény)